Ki ne ismerné a vitában alulmaradó, egyébként a vitapartnert gyűlölő emberek mosolyát? Mosolyognak és hallgatnak. Hallgatásuk és mosolygásuk kegyetlenségükről árulkodik. Ezt azok, akik érvekkel szeretnék meggyőzni őket először nem értik. De még az Isten Fia, aki mindent tud, ő is elszomorodik a hallgató emberek szívének „keménységén”. De mi is történik, a mai evangéliumban?

A mosolylufi is kipukkad egyszer. Forrás: congerdesign képe a Pixabay -ről.

Jézus szombaton meggyógyít egy embert

A farizeusok próbára akarták tenni Jézust, hogy gyógyít-e az ünnepnek fönntartott szombaton. Nem azt nézték, hogy egy szerencsétlen, elszáradt kezű emberrel csoda történhet. Pusztán arra voltak kíváncsiak, hogy megkockáztatja-e Jézus, hogy gyógyít, akkor is, ha ennek rá súlyos következményei lesznek. A farizeusok a törvényt védték a szeretettel szemben. De ne is pazaroljunk rájuk több szót. Felejtsük el a vitákban mosolyogva hallgatókat. Inkább arról beszéljünk, hogy mit mutat itt meg Jézus a mai evangéliumban leírt helyzetben.

A szeretet nagyobb mint a szombat!

Jézusnak megesik a szíve a beteg, nyomorék emberen. Szombaton is gyógyít. Ezzel a cselekvés konkrét nyelvén azt az absztrakt igazságot mondta, hogy a szeretet mindennél fontosabb. A vallásosságnál is. Népi szokásoknál is. És a mosolygós hallgató farizeusok erejénél is.

Íme, a mai evangélium!

Majd ismét bement a zsinagógába. Volt ott egy ember, akinek a keze el volt száradva. Lesték őt, vajon meggyógyítja-e szombatnapon, hogy vádolhassák. Akkor ő ezt mondta a béna kezű embernek: ,,Állj középre.'' Aztán megkérdezte tőlük: ,,Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat, életet megmenteni vagy veszni hagyni?'' Azok csak hallgattak. Ő erre haragosan körülnézett rajtuk, elszomorodott szívük keménységén, és így szólt az emberhez: ,,Nyújtsd ki a kezedet!'' Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. A farizeusok, mihelyt kimentek, azonnal tanácsot tartottak ellene a Heródes-pártiakkal, hogy hogyan veszítsék el őt.

Mk 3,1-6