A mai szentleckéből megtudjuk, hogy amikor Péter apostol Jézus nevében meggyógyít egy 8 éve ágyban fekvő bénát, akkor, akik mindezt látják, megtérnek. A szöveg szerint mindenki, aki ezt látta. Az életből azonban tudjuk, hogy vannak, akik semmilyen csoda láttán vagy tapasztaltán nem térnek meg.

Forrás: congerdesign képe a Pixabay -ről.

Batthyány-Strattmann László közbenjárása

Arra, hogy egy csoda láttán sem térnek meg sokan, az életből hozok egy példát. Valamikor a kilencvenes években folyt Batthyány-Strattmann László szenttéavatási eljárása. Ehhez az kellett, hogy igazolja valaki, hogy Batthyány-Strattmann László közbenjárására vált egészségessé valaki, orvosi beavatkozás nélkül. Nos, erre volt egy imacsoport Pécsett, akik egy kaposvári rákos beteg csodás gyógyulásáért imádkoztak. És a rákos beteg néhány hónap ima után, egyik napról a másikra teljesen egészségessé vált. Ekkor elmondták neki, hogy miként és hányan imádkoztak érte, amin a volt beteg csak nevetett és nem normálisnak tartotta az imacsoport tagjait.

Miért nem meggyőző érv Isten mellett a csoda?

Van egy megfigyelésem. Azok az emberek, akik őszinték és általában másoknak is önmagukat adják, ráéreznek arra, hogy a csoda mögött az önmagát adó Isten áll. Akik sokat játszmáznak és igazi énjüket igyekeznek eltakarni a többiek elől, ők, magukból kiindulva, a rendkívüli mögött valamilyen manipulációt sejtenek. Nemde erről beszél Jézus is a nyolc boldogságban? A hatodik boldogság így hangzik: „Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják Istent”.

Akik nem tiszta szívűek, azok sokkal nehezebben látják meg a csodát. De róluk sem mond le Isten. Jön újból és újból, s még a legkeményebb szívben is képes szeretet találni. Megátalkodottból is képes jóvá változtatni embereket. A haláluk napjáig. Igaz, csak addig…

Íme, a mai szentlecke az Apostolok Cselekedeteiből

A jeruzsálemi üldözés elmúltával az Egyház egész Júdeában, Galileában és Szamariában békét élvezett, és tovább terjedt. Az Úr félelmében élt, és a Szentlélek vigasztalása töltötte el.

Ekkor történt, hogy Péter mindenhová elment. Így a Liddában élő hívekhez is eljutott. Ott egy Éneász nevű béna emberre talált, aki már nyolc éve ágyban feküdt. Péter megszólította: „Éneász, Jézus Krisztus meggyógyít téged. Kelj föl, és vesd be ágyadat!” Az nyomban fel is kelt, Lidda és Száron lakói mindnyájan látták a meggyógyultat, és megtértek.

Joppében volt a tanítványok között egy asszony. Tabitának hívták, ami annyit jelent, mint gazella. Sok jót tett, és bőven juttatott a rászorulóknak. Éppen azokban a napokban megbetegedett és meghalt. Lemosták tehát, és felravatalozták az emeleti teremben. Mivel Lidda közei esik Joppéhoz, és a tanítványok meghallották, hogy Péter ott tartózkodik, elküldtek hozzá két férfit ezzel a kéréssel: „Késedelem nélkül siess hozzánk!”

Péter rögtön útnak indult velük együtt. Amikor megérkezett, fölvezették az emeleti terembe. Az özvegyek mind körülállták, és sírva mutogatták neki azokat a ruhákat és köntösöket, amelyeket Tabita még életében készített számukra. Péter mindenkit kiküldött, majd térdre borulva imádkozott. Azután a halotthoz fordult, és felszólította: „Tabita, kelj föl!”

Erre ő felnyitotta szemét, és amikor meglátta Pétert, felült. Péter kezét nyújtotta neki, és fölsegítette. Azután behívta a híveket meg az özvegyeket, és megmutatta nekik, hogy Tabita él. Az eseménynek egész Joppéban híre terjedt, és sokan hittek az Úrban.

ApCsel 9,31-42