A csoda örömöt vált ki. Valaki súlyosan megsérül, majd egy éjjel csodásan meggyógyul. Mit érezhet? Nem örömöt? Igen. Az első pillanatban örömöt érez, de hamar abba a lélekállapotba kerül, mint Péter, amikor Jézus csodálatos hallfogáshoz segítette. „’Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!’ Mert a szerencsés halfogás láttán társaival együtt félelem töltötte el.” Lk 5 8-9

Természetesen Péter lelkében ott van a misztériummal való találkozás ősi rémületérzése is. De a csodának mégis van egy olyan „természete”, hogy szembesíti az embert a bűneivel. Kicsit olyan, mint amikor egy felnőtt ember hall egy igazi őszinte kijelentést egy gyermektől. Zavarba jön tőle. Talán meg is szégyenül.

Forrás: kisistvan77 képe a Pixabay -ről.

Az összefüggés egyszerű

A címben föltett kérdésre egyszerű a válasz. A csoda és a bűnbánat úgy függ össze, hogy a csoda szembesít saját vétkeinkkel és arra ösztönöz, hogy bánjuk meg azokat. A XX. század egyik legnagyobb szentjéhez, Pió atyához legalább annyian jártak gyónni, mint csodás gyógyulást kapni. Értjük, hogy miért.

Pünkösd után az egyház messzebb megy

A szentmise előtt, az áldozásnál, mintha ennek a lelkületnek a kiteljesítését látnánk. A hívek ekkor így imádkoznak: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mond, és meggyógyul az én lelkem!”. Vagyis a bűnbánat egy testi csodából ered és a lelkünk mennyei meggyógyításával ér véget. Éreztél már ilyet?

Íme, a mai evangélium!

Jézus egyszer így korholta azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette, és mégsem tartottak bűnbánatot:

Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked, Betszaida! Ha Tiruszban és Szidonban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, már régen bűnbánatot tartottak volna, szőrzsákba öltözve és hamuba ülve. Mondom nektek: Tirusz és Szidon városának tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek.

És te, Kafarnaum! Azt hiszed, az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha Szodomában történtek volna a nálatok történt csodák, mind a mai napig fennállna.

Azt mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az utolsó ítélet napján, mint neked, Kafarnaum.

Mt 11,20-24