napivalasz

A mai evangélium utolsó mondatára hívom föl a figyelmet. „Aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be; aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki küldött engem.” Rendben, az ember, amikor lelkes úgy gondolja, hogy akit Jézus maga küld, azt szeretetből befogadja. Különösen, ha a befogadandó egy gyerek, egy magzat. De, ha felnőttekről van szó később elgondolkozik azon, hogy honnan tudhatja, hogy Jézus küldött hozzá valakit. Tegyük föl a kérdést fordítva, mert az segíthet nekünk. Honnan tudjuk azokról, akiket nem Jézus küldött, hogy nem Jézus küldte őket.

Forrás: Ashton Bingham fotója az Unsplash-on.

Aki nem az igazságból való

Az ember sokakkal találkozik életében. Az hogy valakit befogadunk, az jelenthet annyit, hogy az illetőt meghallgatjuk és segítünk neki. Nem feltétlenül arról van szó, hogy a lakásunkba vagy a házunkba költözik az illető. Inkább annyit, hogy a barátaink körébe engedjük be. De ki az, akiről biztosan tudjuk, hogy nem szabad beengednünk?

A zsoltárok mutatnak ilyen alakokat

A zsoltárosnak lehettek keserű tapasztalatai az emberről. Többször említ olyanokat, akik rágalmaznak, megvesztegetnek másokat. Vagy uzsorakamatra adnak kölcsön. Vigyázni kell velük, mert miután lefizetnek, majd már csak megzsarolni és megfenyegetni fognak. Ezek az emberek nem Jézus Krisztus küldöttei. Ne állj velük szóba! Tudom, most sokan azt gondolják, hol a keresztényi szeretet. Itt nem arról van szó, hogy ezeket az embereket bántjuk, pusztán arról, hogy nem engedjük őket rossz utakra vezetni bennünket. Jézus is utal rá, hogy senkinek se jó, ha vak vezet világtalant. Ha mi látunk, ne engedjük magunkat pénztől vagy hírnévtől elvakulni!

Mindenki más jöhet?

Eddig kizárásos alapon tudtuk meg, hogy ki az, akit nem Jézus küldött. De vannak, akikről nem kell kizárásos alapon döntenünk, mert egészen biztos, hogy Jézus küldte őket. Erre jó példa, ha valaki hirtelen kórházba kerül és egy kedves orvos meggyógyítja. Vagy ha egy kedves ápoló szeretettel gondozza. Őket Jézus küldte.

De Jézus küldhet bajbajutott embert is. Így találkoztam egyszer egy sráccal, aki a nyári házunk közelében akadt el kerékpárral és segítettem neki. Életre szóló barátság lett belőle.

Hogy válaszoljak a kérdésre is, amit ennek a bekezdésnek az elején tettem föl, hogy akit nem zártunk ki, mindenki más jöhet-e csak egy szempontot vetek föl. Mindenki mással lehet kedvesen beszélni, segíteni neki, és majd az idő eldönti, hogy valóban Jézus küldte-e.

Te mikor fogadtál be utoljára szereteted körébe valakit?

Íme, a mai evangélium!

Aki Jézus küldöttjét befogadja, az magát Jézust fogadja be.

Miután a húsvéti vacsorán Jézus megmosta tanítványai lábát, így szólt hozzájuk:

„Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött küldőjénél. Boldogok vagytok, ha ezt megértitek, és így is cselekedtek. Nem mindnyájatokról mondom ezt. Ismerem azokat, akiket választottam. De be kell teljesednie az írásnak: Akivel megosztottam kenyeremet, sarkát emelte ellenem.

Előre megmondom, mielőtt megtörténnék, hogy amikor megtörténik, higgyétek, hogy én vagyok.

Bizony, bizony, mondom nektek: Aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be; aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki küldött engem.”

Jn 13,16-20