A mai szentleckében Pál apostol istenfélőkhöz is szól. Az ember első olvasatra azt gondolná, hogy az apostol itt a zsidó nép hívőire gondol, azokra, akik félik az Urat. Pedig nem.

Forrás: Dorothée QUENNESSON képe a Pixabay -ről.

Két külön fogalom: istenfélők és istenfélelem

Istenfélőknek nevezték az első században azokat a görögöket, aki a diaszpórában élő zsidókhoz csatlakoztak. Ezek a görögök több szokást átvettek a zsidóktól, de nem tértek be a zsidó hitbe. És nem töltötte be őket az istenfélelemnek az a formája, amelyről a katolikus egyház beszél.

Az istenfélelem a Szentlélek hét ajándékának egyike

A Szentlélek hét ajándéka tanulékonnyá teszi az emberi lelket a Szentlélek indíttatásainak megértésére és megcselekvésére. Aquinói Szent Tamás szerint az istenfélelem erőt ad a bűn elkerülésére. Ebben a megfogalmazásban az istenfélelem úgy tűnik föl, mintha egy büntetéstől visszatartó erő lenne. Pedig nem. Az istenfélelem valójában erőforrás ahhoz, hogy elküldjük életünkből a csábítókat.

Mit mond Évának és Ádámnak a kígyó? Azzal eteti őket, hogy ha esznek az almából, akkor olyanok lesznek, mint Isten. Az istenfélő nem dől be ilyen hazugságnak. Bátran ellene mond a gonosznak. Az istenfélő ember nem Istentől fél, hanem attól, hogy önmaga rosszat tehet: árthat felebarátjának és ezzel megtörheti a szeretetkapcsolatot. Mivel ezt nem akarja, így a Szentlélek másik ajándékával, az erősséggel élve bátran mond nemet olyan csábításra is, amire másoknak nincs bátorságuk.

Az istenfélő valójában istenszerető

Félni az Urat! Gyakran találkozunk ezzel a kifejezéssel vallásos szövegekben. Nyugodtan állíthatjuk, hogy aki féli az Urat, az félti a szeretetkapcsolatot Vele. Azt pedig a mindennapokból tudjuk, hogy a szeretetet sokszor követel bátorságot. Főleg akkor, ha valamilyen pénzzel kapcsolatos helyzetben akkor vagyunk erkölcsösek, ha kockázatot vállalunk.  A kockázat vállalásához pedig bátorság kell.

Íme, a mai szentlecke az Apostolok Cselekedeteiből!

A pizídiai Antióchiában Pál apostol ezeket mondotta: „Férfiak, testvéreim! Ábrahám nemzetségének fiai és a köztetek levő istenfélők! Az üdvösség híre nekünk szól. Jeruzsálem lakói és vezetői azonban nem ismerték el Jézust. Azáltal pedig, hogy elítélték, beteljesítették a próféták szavát, amelyet minden szombaton olvasnak. Bár semmi halálbüntetésre méltót nem találtak benne, Pilátustól mégis kivégzését követelték. Miután minden beteljesedett, amit róla írtak, levették a keresztfáról, és sírba fektették. Isten azonban feltámasztotta Jézust a halálból, és ő több napon át megjelent azoknak, akik vele együtt jöttek föl Galileából Jeruzsálembe. Ezek most is tanúságot tesznek róla a nép előtt.

Mi is ezt az örömhírt hirdetjük nektek: Isten, atyáinknak tett ígéretét nekünk, az ő utódaiknak azáltal teljesítette, hogy feltámasztotta Jézust, amint a második zsoltárban is meg van írva: Fiam vagy nékem, ma adtam neked életet.”

ApCsel 13,26-33