Először is: nem fél mindenki Istentől. Másodszor: a ma olvasmányként szereplő jánosi levélrészletből megtudhatjuk a választ, hogy aki viszont nem fél Istentől, az miért nem fél. Az egyszerű logikus út lehetne ezek után az, hogy tegyük azt, amit azok tesznek, akik nem félnek Istentől és akkor már nem is kell foglalkozni az ellenkezőjével. De miről szól a mai evangélium és mit erőst föl belőle a jánosi levél?

A háborgó vízen lidércnek nézték Jézust

A kenyérszaporítás után Jézus nem tartott az apostolokkal. Az apostolok bárkába szálltak és viharba keveredtek. Jézus a vízen járva ment feléjük. Ettől és attól, hogy Jézusnak volt hatalma a vihar lecsendesítésére, nagyon megijedtek. Ekkor mondta Jézus, hogy „Bátorság! Ne féljetek!”.

Forrás: Free-Photos képe a Pixabay -ről.

Természetes emberi reakció

Hatalom mindenkiből kiválthat félelmet. Ezt nem kell szégyellni. Ugyanakkor ez olyan rossz érzés, amely nem lehet Isten akarata rajtunk. De milyen utat kínál Isten arra, hogy megszabaduljunk a félelemnek ettől a fajtájától?

A szív okossága

Jézus mai felkiáltása: „Bátorság!”. A bátorság nem csak az agyon, hanem az emberi lelken is múlik. És sokkal inkább ajándék, mint kiküzdött érdem. János apostol levelében így ír erről.

„Isten szeretete akkor lesz tökéletes bennünk, amikor már bizalommal gondolunk az ítélet napjára, mert amilyen ő, olyanok vagyunk mi is e világon. A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár. Aki fél, az még nem tökéletes a szeretetben.”

Mit lehet ehhez a jánosi gondolathoz hozzátenni? Isten szeretetének elhatalmasodását engedni kell. El kell fogadni és kész. Ha ma még félsz Istentől, ne bántsd magad, lehet, hogy holnap már nem fogsz. Isten nem azt akarja, hogy félj, hanem azt, hogy szeress.

Íme, a mai evangélium!

Miután Jézus jóllakatott ötezer embert, nyomban felszólította tanítványait, hogy szálljanak a bárkába, és keljenek át a túlsó partra, Betszaidába, amíg ő hazaküldi a tömeget.
Miután elbúcsúzott tőlük, fölment egy hegyre, hogy imádkozzék. Közben beesteledett, A bárka mélyen benn járt a tavon, ő pedig egyedül maradt a parton. Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel – ellenszelük volt ugyanis –, az éjszaka negyedik őrváltása idején, a vízen járva feléjük indult. El akarta kerülni őket. Amikor meglátták, hogy a vízen jár, azt hitték, kísértet; elkezdtek kiabálni, mert mindnyájan látták őt, és megrémültek.
Ő azonban mindjárt odafordult hozzájuk, és így szólt: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek.” Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, mire a szél elállt. Azok egészen magukon kívül voltak a csodálkozástól, mert nem okultak a kenyérszaporításból, és szívük még érzéketlen volt.
Ezek az evangélium igéi.
Mk 6,45-52