Néha a legnagyobb bátorság egy kérdés feltevéséhez kell. Aki élt a szocializmusban az tudja, hogy voltak olyan munkahelyi előadások, ahol egy kérdésért az előadás után fejmosás járt, de az is előfordult, hogy a kérdező előmenetele egy életre lehetetlenné vált.

Azt is tudjuk, hogy mivel jár, ha ma valaki a médiatérben egy politikailag nem korrekt megfogalmazásban ad elő egy gondolatot. Hamarosan megindul ellne a boszorkányüldözés. Nincs ez így az evangéliumban, de ott is vannak olyan helyzetek, amikor a kérdezéshez bátorság kell. Hogy jut ez most eszembe?

Forrás: Welcome to all and thank you for your visit ! ツ képe a Pixabay -en.

Az apostolok késedelmesek a Megváltó fölismerésében

A mai evangéliumból azt tudjuk meg, hogy Jézus feltámadása után megjelenik a halászó apostoloknak, akik nem ismerik föl őt azonnal, és amikor fölismerik, nem merik megkérdezni tőle, hogy ugye jól tudjuk, hogy Te vagy az. Lehet, hogy ez inkább tapintatosság, de biztosan az is benne van, hogy szégyellik késedelmességüket.

A legbátrabb kérdező egy vidéki lányka volt

Amint néhány napja láttuk, Mária Magdolna minden gátlás nélkül beszélgetett az angyalokkal. Ez bátorság. De nem a bátorság csúcsa. Ki volt a történelem legbátrabb asszonya?  Egy názáreti 14 év körüli lány. Egy názáreti lányka, aki egy angyal kijelentésének valóságtartalmát is merte megkérdőjelezni. Azt kérdezte az angyaltól, hogy hogyan lehet az, hogy ő állapotos lesz, ha férfit nem ismer. S ez az édesanya, amikor már 12 éves a fia és biztosan tudja, hogy Ő lesz a megváltó, ezt a 12 éves gyermeket szemrehányóan meri kérdezni: „Miért tetted ezt velünk?”.

Mindenki tudja, hogy ez a bátor lány Szűz Mária volt. Mária bátorsága lehet példakép a számunkra is. De hogy a mai asszonyok vagy férfiak bátrabbak-e, ha Isten életét szeretnék megismerni, azt nem tudom. Szerinted, hogy van ez?

Íme, a mai evangélium!

Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a Tibériás-tó partján:

Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén Didimusz (vagyis Iker), továbbá a galileai Kánából való Nátánáel, Zebedeus fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: „Elmegyek halászni.” „Mi is veled megyünk” – felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De azon az éjszakán nem fogtak semmit.

Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. A tanítványok azonban nem ismerték fel, hogy Jézus az.

Jézus megszólította őket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” „Nincs” – felelték. Erre azt mondta nekik: „Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok.” Kivetették a hálót, s alig bírták kihúzni a tömérdek haltól.

Erre az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: „Az Úr az!” Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét – mert neki volt vetkőzve –, és beugrott a vízbe.

A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. Amikor partot értek, izzó parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik: „Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok.” Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy halakkal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló.

Jézus hívta őket: „Gyertek, egyetek!” A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: „Ki vagy?” – hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus fogta a kenyeret, és adott nekik. Ugyanígy a halból is.

Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent tanítványainak.

Jn 21,1-14