Bizonyos szavak az idők során új tartalmakkal telnek meg. A sajnálat szó is ilyen. Eredetileg együttérzést jelentett. Ma azonban sokan a „lesajnállak” érzését értik rajta. Jézus nem lesajnálta, hanem inkább megsajnálta azokat a követőit, akik három napja hallgatták tanítását, étlen. Ekkor így fejezte ki érzéseit. „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Ha pedig étlen bocsátom haza őket, kimerülnek az úton, hiszen többen közülük messziről jöttek.”

De Jézus nem állt meg ennél a megállapításnál.

Cselekvő szeretet fakad belőle

Az igazi sajnálat, ha csak lehet, cselekvő szeretetté alakul. Jézus letelepítette követőit és enni adott nekik. Ebből látszik, hogy igazán és tiszta érzelemként akkor sajnálok valakit, ha utána teszek is azért, hogy ne legyen miért sajnálni. De nem mindegy, hogy hogyan.

csoda

Forrás: Manfred Richter képe a Pixabay -ről.

Jól szervezett segítés

Mielőtt megeteti az embereket Jézus, letelepítteti őket. Csoportokat alkotva ülnek le, mert az étkezés együtt jár beszélgetéssel. Így családias és hasonlít egy baráti vendégségre is. Közösség építés szempontjából is „szakszerű” ez a magoldás.

Isteni dimenzióba helyezi a tettét

Mielőtt enni kezd a sokaság, mintegy 4000 ember, Jézus áldást mond. Ezzel egyrészt betartja a szokást, másrészt a segítségnek isteni dimenziót ad. De az egész történetben nem ez a legfontosabb.

Jelet hordoz

A Jézust hallgatók egy előjelet is kapnak. Az utolsó vacsora előjelét. Az Oltáriszentség előjelét. Tudom, hogy nem minden segítség lehet előjel. De azt is érzem, hogy nincs igazi szeretet, mely ne a Mennyország előjele lenne. Az igazi sajnálat, tehát, cselekvő szereteten keresztül az Égig vezethet. Máshol így beszél erről a hozzáállásról a Szentírás: Jézusnak „megesett rajtuk a szíve”.

Íme, a mai evangélium!

Egy alkalommal ismét nagy tömeg vette körül Jézust. Mivel nem volt mit enniük, odahívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Ha pedig étlen bocsátom haza őket, kimerülnek az úton, hiszen többen közülük messziről jöttek.”

Tanítványai így feleltek: „Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind jóllakjanak?”

Jézus ekkor megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Azt felelték: „Hét.” Akkor meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a nép között. Volt néhány kisebb haluk is. Azokat is megáldotta és meghagyta, hogy osszák szét.

Ettek, és jól is laktak. Aztán felszedték a maradékot: hét kosár telt meg vele. Mintegy négyezren voltak. Azután elbocsátotta őket. Maga pedig tanítványaival hajóba szállt, és Dalmanuta környékére ment.

Mk 8,1-10