A mai evangéliumban megismerhetjük a jó pap legfontosabb tulajdonságát. Az evangélium Jézus érzéseibe vezet. Mivel a papokról úgy tartjuk, hogy mindannyian Alter Cristus-ok, azaz „Másik Krisztusok”, Krisztus hasonmásai, így a jó papok jellemvonásaikban hasonlítanak Krisztushoz. Vagyis, amit Jézus életében tett és tanított, azt nekik is tenni és tanítani kell.

Milyen vonások tárulnak föl a mai evangéliumban?

Jézus és tanítványai fáradtak voltak. Jézus maga magányra vágyott. Ezért kvázi menekülésbe fogtak. Az emberek azonban egy másik útvonalon elérték őket. És mit tett ekkor az elcsigázott és kimerült Mester? „Megesett rajtuk a szíve…”. Ez egy lényeges emberi vonás. Amikor megesik a többi emberen, különösen a nehéz helyzetben levőkön az ember szíve. Ettől azonban még nem kell papnak állni.

Forrás: PublicDomainPictures képe a Pixabay -ről.

Miért esett meg az embereken a szíve Jézusnak?

Ha le akarjuk írni a jó pap fő lélekvonását, akkor az egész mondatot kell idéznünk. „Megesett rajtuk a szíve, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli nyáj.” Vagyis a jó pap szereti a nyáját és pásztora akar lenni. De mit tesz egy jó pásztor?

Tanította őket…

Szent II. János Pál pápa nagyszerű pap volt. És mindig reményt szeretett volna adni az embernek. Nem valami olcsó humanizmussal ámította a híveket. Az igazi reményről szólt, arról, amit bárki megismerhet a Katekizmusból. Ha csak egy könyvem lehetne a XX. század bőséges katolikus irodalmából, akkor a lengyel pápa az „Átlépni a remény küszöbén” című könyvet választanám. Ha ugyanis az ember reményteli szívvel él, akkor a mindennapi fáradalmakat és bántásokat jobban tűri és képessé válik a cselekvő szeretetre. A híveket ilyen erővel elárasztani, az a jó pap, a jó pásztor egyik legfontosabb feladata. Aki ezt teszi, szinte biztos, hogy jó pap.

Íme, a mai evangélium!

Abban az időben az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: „Gyertek ti is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit!” Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem maradt idejük.

Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket.

Amikor Jézus kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket sok mindenre.

Mk 6,30-34