Igen,  jézusi gondolat, hogy járjon fizetés a papoknak. A mai evangéliumból több mondat van, ami olyan erős, hogy első olvasásra bevésődik az emlékezetbe. A legerősebb talán a következő: „Mert méltó a munkás a maga bérére.”. Vagyis, aki Jézus nevében beteget gyógyít és hirdeti, hogy elérkezett az Isten országa, az jogosan fogad el az emberektől enni és inni valót. De és mivel nincs semmi saját tulajdona. Lehet ezt a 21. században megvalósítani?

Társadalmi feladatok

Napjaink papjai az államtól kapnak fizetést. Ennek indoka, hogy társadalmi feladatokat látnak el. Közösséget építenek. Betegeket látogatnak és lélekben erősítik őket. Temetnek és esketnek és keresztelnek. Gyakran vesznek részt különféle egyesületek munkájában. Vannak közülük sokan, akik karitatív tevékenységeket is végeznek. Egyszóval: dolgoznak. De miért nem csinálnak valami olyat, amiből fönn tudnák tartani magukat? Pál apostol is kosárfonásból szerzett jövedelmet.

pap pénz

Forrás: Jercy Rhea Senecio képe a Pixabay -ről.

Paphiány van

Ha a papok napi 8 órában valamilyen polgári foglalkozást űznének, egyszerűen nem lenne idejük ellátni a híveket. Van olyan pap, akinek 5-10 falut kell ellátnia. Minden nap autózik, hogy hol egy öregotthonban, hol a templomban mutasson be szentmisét. Benzinre külön nem kap pénzt, azt a fizetéséből kell kigazdálkodnia. A papok öreg korukban papi otthonban élnek. De nem mindenki…

Kis házacska, kis kertecske

Vannak a papok közül is néhányan, akik öreg korukra gyűjtenek, és a pénzből vesznek egy kis házacskát kis kertecskével. Őket a többi pap megmosolyogja. A kis házacska ugyanis egy perccel sem hosszabbítja meg az ember életét, viszont furcsa lélekre vall.

De legyünk nyugodtak, a papok nagy többségének egész életében nincs semmilyen magántulajdona. Semmi olyan, amit a hívektől vett volna el. Én még arra várok, hogy sokkal több plébános értse meg az egyházközségi munkatársak egzisztenciális gondjait…

Íme, a mai evangélium!

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott.

Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.

Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek.

Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: »Békesség e háznak!« Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra.

Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: »Elérkezett hozzátok az Isten országa!«”

Lk 10,1-9