A legtöbb csoda önmagában hatalmas jó és nagy segítség annak, akivel történik. Lukács evangélista viszont a csodát legtöbbször a jel szóval jelöli. Miért? Mert a csoda általános szerepe, hogy Isten létét jelezze. Ezek a csodák, melyekben Isten jelzi nekünk, hogy Ő van és hogy Ő végtelenül jó, gyakran csak egy-egy embernek szólnak. Egy apró csodát átélni örömmel jár. De mire gondolhatunk, amikor hétköznapi csodákról és jelekről beszélünk?
Forrás: Benjamin Sz-J. képe a Pixabay -ről.
Egy hivatásról szóló jel
Egy karmelita apáca mesélte, hogy amikor Isten hívását érezte a lelkében, akkor egy imában azt kérte, hogy jelezze Isten egy rózsával vagy szegfűvel, hogy őt tényleg karmelita apácának szánja. Másnap, ahogy ment haza az iskolából a szokásos útján az aszfalton ott hevert egy rózsaszál. Érdekes egybeesés.
De sokunknak vannak hétköznapi csodái. Velem történt meg egyszer, hogy valaki küldött velem egy naplót a főnökömnek, aki úgy eltette a naplót valahová az irodába, hogy fogalma sem volt róla, hogy hol van. Egy napon pedig a napló írója visszakérte a naplóját. Meg kellett keresni. Én ekkor a Szűz Anyához fohászkodtam, majd kihúztam az íróasztal legfelső fiókját és ott volt a napló. Nagy kő esett le a szívemről.
Mi is jelek vagyunk
Talán nem is tudjuk, de Isten nagy tervében a mi öltözékünk, viselkedésünk és szavunk is jel lehet mások számára. Ezért fontos, hogy megtaláljuk azt a nem tolakodó formát, amivel másoknak jelezhetjük, hogy Isten van. Ilyen legfőbb jel lehet a papok körében a papi civil viselése. Engem nagyon zavar, amikor szerzetesek nem veszik föl rendjük ruháját, a habitusukat, hanem pólóban és farmernadrágban járnak a városban és tartanak hittanórát az iskolában. Az is zavar, ha nyakkendőben mennek tévéstúdióba beszélgetni. Viszont hálát adok mindenkiért, aki laikus, de valahogy nagyon finoman jelzi a világnak, mondjuk egy jelvénnyel a zakója gallérján, hogy ő Krisztushoz tartozik.
Íme, a mai evangélium!
Jézus és apostolai egyszer áthajóztak a Genezáreti-tó túlsó partjára, és ott kikötöttek.
Amint kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön fölismerték Jézust. Bejárták az egész környéket, s a betegeket hordágyon odavitték, ahol a hír szerint Jézus tartózkodott.
Amerre csak járt, a falvakban, a városokban és a tanyákon, kitették a betegeket a terekre, és kérték, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak megérintette, meggyógyult.
Mk 6,53-56
Utolsó kommentek