Ha abból indulunk ki, hogy minden pap alter Christus, azaz „másik” Krisztus, akkor nem csak érdemes, de ajánlatos is. Tudom, nem minden pap él úgy, hogy az a hívekből tiszteletet vált ki, de a papban akkor is tisztelhetjük Krisztust magát. De hogy jön ez a mai evangéliumhoz?

Forrás: Quidec Pacheco képe a Pixabay -ről.

Jézus megkeresztelkedik

A mai evangélium azt a jelenetet írja le, amikor Jézus felkeresi Keresztelő Szent Jánost és megkeresztelkedik. Ebben a helyzetben egy olyan párbeszéd hangzik el, ami minta lehet abban, hogy egy laikus hogyan beszélhet egy pappal. „János azonban tiltakozott: ’Neked kellene megkeresztelned engem, és te jössz hozzám?’ Jézus azonban így szólt: ’Hagyd ezt most, mert úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami igazságos.’ Erre, János engedett neki.”

Kivolt a kezdeményező?

Amint látjuk, János nagy tisztelettel, kezdeményezően lépett fel. Erre volt Jézus válasza ilyen határozott és egyben alázatos. Amikor mi fordulunk egy paphoz bármiért, mi is lehetünk tisztelettudók. Ha jó pappal találkozunk, jézusi reakciót várhatunk. Ha első beszélgetésre egy fiatal káplán mégsem így reagál, gondoljuk át a helyzetet az ő szemszögéből!

Hogyan lehet valaki alázatos és vezető is egyben?

A papnak vezető szerepe van. A plébános anyagilag is felel a plébániájáért. Ehhez elkerülhetetlen, hogy vezetői utasításokat ki ne adjon. Ugyanakkor alázatosnak is kell lennie. Ezért legyünk mi, laikusok türelmesek. Ha pedig egy papról bebizonyosodik, hogy csak félszívvel pap, akkor próbáljuk tisztelni a hivatalát, az eljátszott hivatása helyett.