A vasárnapi evangéliumban egy hosszú részletet olvashatunk egy jézusi példabeszéd fogadtatásáról. Nem hiszem, hogy a hallgatóság között sokan lettek volna olyanok, akik értették a példabeszédet. Még az apostolok sem fogták föl, hogy miről beszél a Mester. De miért nem értették azt, hogy szükség van a példabeszédben való tanításra?

apostol Szentlélek

Forrás: Henryk Niestrój képe a Pixabay -ről.

Az apostolok szemszögéből nézve

Az apostolok nem tudták, hogy milyen veszélyek leskelődnek Jézusra és rájuk magukra. Ezért a naivitásért nem haragudhatunk rájuk. Ők magukból indultak ki. Keresték a Megváltót. Keresték az életük értelmét. És Jézusban meg is találták. Végtelenül örültek, hogy örök, végtelen élet letéteményesét követhetik. Azt hitték, hogy ezzel minden ember így van. Azt remélték, hogy Jézus egyszer királyként bevonul Jeruzsálembe és akkor eljön a béke, szabadság, függetlenség Izraelre. Fogalmuk sem volt arról, hogy sokan irigykedni fognak Mesterükre és az Ő tanítványaira. Fogalmuk sem volt a kereszthalálról. Ezért érthető, hogy ők nem értik, hogy miért nem beszél Jézus nyíltan. És abból, hogy a példabeszéd elhangzása után nem csak a példabeszéd magyarázatára, hanem a példabeszéd alkalmazásának a szükségességére is rákérdeznek, arra következtethetünk, hogy semmi félelem nem volt bennük, legfeljebb az, hogy nem érik el életük célját, az üdvösséget. Aztán nagypénteken fordult a kocka…

Jézus halála után

Jézus halála után az apostolok a zsidóktól való félelmükben bezárkóztak. De ezen a zárt ajtón keresztül is bejött hozzájuk Krisztus. Rájuk lehelte a Lelket. És ezzel megkapták az értelem lelkét is. Ettől kezdve értelmet nyertek a példabeszédek. Többé nem szórták a gyöngyöket a disznók elé, azaz nem tanítottak olyan embereket, aki a tanítást rosszra használhatják. Ugyanakkor lámpásként világítottak. Az igazat mondták, de tudták, hogy hol kell elhallgatni.

A Megváltó kivégzése után már soha nem lettek felhőtlenül vígak, de boldogokká váltak. Te érezted már ezt a boldogságot?

Íme, a mai evangélium!

Jézus elment hazulról, és leült a tó partján. Hatalmas tömeg gyűlt össze, ezért beült egy csónakba, a tömeg pedig ott állt a parton. Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket:
„Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az ég madarai, és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt elég termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem volt mély a föld. Majd amikor a Nap fölkelt és forrón tűzött, kiégtek, mert nem volt gyökerük. Voltak szemek, amelyek tövisek közé estek, és amikor nőni kezdtek, a tövisek elfojtották őket. De a többi szem jó földbe hullott, és termést hozott: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.
Akinek van füle, hallja meg!” *
Ekkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték: „Miért beszélsz hozzájuk példabeszédekben?” Ő így válaszolt: „Nektek adatott meg, hogy megismerjétek a mennyek országa titkait, nekik ez nem adatott meg. Mert akinek van, annak még adnak, hogy még több legyen neki; de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Azért beszélek hozzájuk példabeszédekben, hogy nézzenek, de ne lássanak, hallgassanak, de ne halljanak, és ne értsenek, és így beteljesedjék rajtuk Izajás próféta jövendölése:
Hallván hallotok, és mégsem értetek,
nézvén néztek, de mégsem láttok;
megkérgesedett ugyanis e népnek szíve:
Fülükkel restül hallanak,
szemüket behunyják,
hogy a szemükkel ne lássanak,
fülükkel ne halljanak,
és a szívükkel ne értsenek,
s meg ne térjenek, hogy meggyógyítsam őket.
De boldog a ti szemetek, mert lát, és boldog a ti fületek, mert hall! Bizony, mondom nektek, sok próféta és igaz vágyott látni, amit ti láttok, – és nem látta; vágyott hallani, amit ti hallotok, – és nem hallotta.
Hallgassátok meg hát a magvetőről szóló példabeszédet!
Akik hallgatják a mennyek országáról szóló tanítást, és nem értik meg, azokhoz eljön a gonosz, és elragadja mindazt, amit a szívükbe vetettek Ez az, ami az útszélre esett. A kövek közé hullott mag pedig az, aki meghallgatja ugyan a tanítást, és szívesen be is fogadja, de az nem ver benne gyökeret, csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar eltántorodik. A tövisek közé esett mag az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka vagyon elfojtja azt benne, és gyümölcs nélkül marad. Végül a jó földbe hullott mag az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, és jó termést is hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.”

Mt 13,1-23