napivalasz

A mai olvasmányban megismerhetjük, hogy milyen lelkesek voltak az apostolok az első pünkösdkor. Hozzájuk hasonlót éreznek azok a hívek és papok, akik az ún. első szeretet élik át. Ez nem Isten létének a felfedezése, ilyen értelemben nem megtérés. Ez inkább egy érzelmi lángolás. Nem az értelem, hanem a szív tevékenysége. Valami olyan érzés, hogy engem valaki végtelenül szeret, elfogad. Ez a valaki Isten, aki bennem él. Hatalmas jó érzés, de…

Forrás: Zach Vessels fotója az Unsplash-ról.

Krízisek és szárazságok

Sok nagy misztikus megy át az első szeretet után olyan lelki élményen, amit sivatagi utazásnak szoktak mondani. Ilyenkor egyáltalán nem érzik Isten szeretetét. Nem lelkesednek semmiért. Nem is szokták érteni, hogy hogyan tudnak ennyire üresen élni. A kívülállók azt hihetik, hogy ezek a szentek egyszerűen csak mániás depressziósok, akik most éppen a búskomor szakaszba értek. Nem erről van szó.

Onnan lehet tudni, hogy nem erről van szó, hogy ezek a szentek ebben az időben is kitartanak a rendjükben, végzik a mindennapi feladataikat, segítenek másoknak. Nem omlanak össze és élni akarnak.

A szárazságukat legtöbbször egy hatalmas Isten-élmény követi. Ekkor ismét lelkesek. Viszont, mint tudjuk, kevés keresztény misztikus. Az átlagkeresztények mindig lelkesek?

Nem, az átlagkeresztény sem mindig lelkes

Egy jó keresztény orvos nem lehet mindig lelkes. A munkája koncentrációt és nem örömködést követel meg. A családjáról is gondoskodnia kell. Amikor a gyerekeivel van valami iskolai gond, nem énekelhet lelkesen zsoltárokat, hanem apaként kell helyt állnia: nevelni a gyerekét, beszélni a tanárokkal.

A válasz a kérdésre

Nem. Nem minden keresztény lelkes. Nem attól lesz valaki jó keresztény, ha folyton lelkes. Akkor lesz jó keresztény, ha tettei és a szándékai jók. Te most lelkes vagy?

Íme, a mai olvasmány!

Pünkösd napján Péter a tizenegy kíséretében előlépett, és hangos szóval így beszélt:

„Zsidó férfiak és Jeruzsálem egész népe! Figyeljetek és hallgassátok meg szavamat! Izraelita férfiak, fontoljátok meg e dolgokat!

A názáreti Jézust az Isten igazolta előttetek, amikor, mint tudjátok, általa hatalmas csodákat és jeleket vitt végbe köztetek. Ezt az embert ti az Isten előre elhatározott terve szerint kiszolgáltattátok, és gonosz kezek által keresztre feszítettétek, majd megöltétek. Isten azonban feloldotta a halál bilincseit és feltámasztotta őt. Lehetetlen is volt, hogy a halál fogva tartsa, hiszen Dávid így jövendölt róla:

Szemem előtt az Úr mindenkoron, ő áll jobbomon, meg nem inoghatok. Örvend a szívem, az ajkam énekel, és testem is békében nyugszik el. Lelkemet a holtak honában nem hagyod, hogy Szented romlást lásson, nem akarod. Az élet útját mutatod meg nekem, színed előtt örülni gyönyörűségem.”

ApCsel 2,14.22-28