Ha majd vallásszociológusok olvassák ezt a posztomat, biztosan dilettánsnak neveznek. Meg kell mondanom, hogy egy kevés vallásszociológiát én is tanultam, ezért legalább tudom, hogy egyáltalán nem tudományos, amit írok. De Európában élek. Amerikai katolikus híradót nézek nap, mint nap, így nem csupán benyomásokra, hanem tartós megfigyelésekre alapozom a véleményem. Tudom, abból mindenkinek lehet egy…

Forrás: juanna annasdotter képe a Pixabay -ről.

Amit nálunk az ávósok értek el

Magyarországon az ávó rengeteg papot, apácát és világi hívőt kínzott meg. A világi hívők tudták, ha róluk kiderül, hogy templomba járnak, bizonyos felsőfokú tanulmányokat sosem végezhetnek el, és bizonyos állásokból kirúgják őket. Ez még a nyolcvanas években is így volt. Ismertem egy papot, akit 87-ben is időnként behívtak a rendőrségre és szemébe világítottak, úgy faggatták. Fényképeket mutogattak neki és kérdezték, hogy kik azok, akikkel az utcán beszélget.

Ezzel azt akarom mondani, hogy a magyar híveket módszeresen kiverték a templomból. Ilyen Nyugat-Európában nem volt. Mégis nagyon kevesen jártak már a hetvenes és nyolcvanas években is templomba. Miért?

Mert elhagyták szövetségedet…

A mai olvasmányban halljuk, hogy Illés próféta népe elhagyta az Úrral való szövetséget. A nyugati emberek is elhagyták. Ennek sok oka volt. Az egyik a szexuális forradalom, a másik a jólét, a harmadik a klérusba beépülő sok marxista gondolkodású pap. Nyilván voltak más okok is, de a lényeg ez. Nem tudom, hogy tudatos-e a választás, de ehhez a mai olvasmányhoz az az evangéliumi részlet tartozik, melyet Jézus a válásról mondott. Nehezményezte a válást. Azt pedig tudjuk, hogy a szexuális forradalom ideje óta jelentősen megnőtt a válások száma is. De én nagyobb részt tulajdonítok az egyházak elmisztériumtalanodásának.  Nehéz ezt absztrakt módon bemutatni. Inkább olyan folyamat, mintha az arany hátterű ikonokról lassan lekopna az arany. Isten transzcendenssége, Isten hatalmassága, Isten csodálatossága, fensége és méltósága eltűnik az egyházias megnyilvánulásokból.

Visszatérnek-e az európaiak a templomokba?

Igen. Az emberek szeretnének jók lenni. Egyszer majd rájönnek, hogy nem kell kommunistának lenni ahhoz, hogy jók legyünk. Ahhoz sok kegyelem kell, hogy jók legyünk. Ezt pedig könnyebben megkapjuk, ha szentségekhez járulunk, mint egyébként. Te mész vasárnap templomba?

Íme, a mai olvasmány a Királyok első könyvéből!

A Kármel-hegyi istenítélet miatt Jezábel királyné bosszút lihegett Illés ellen. Menekülése közben a próféta elérkezett Isten hegyéhez, Hórebhez. Bement egy barlangba és ott töltötte az éjszakát. Ekkor az Úr azt mondta neki: „Menj, és a hegyen járulj az Úr színe elé!”

S íme, az Úr elvonult arra. Hegyeket tépő, sziklákat sodró hatalmas szélvész haladt az Úr előtt, de az Úr nem volt a szélviharban. A szélvésznek földrengés lépett a nyomába, de az Úr nem volt a földrengésben. A földrengés után tűz következett, de az Úr nem volt a tűzben. A tüzet enyhe szellő kísérte. Amikor ezt Illés észrevette, befödte arcát köntösével, kiment, és a barlang elé állt.

Ekkor íme, egy hang szólt hozzá és azt mondta: „Mit művelsz itt, Illés?” Ő azt felelte rá: „Emészt a buzgalom az Úrért, a Seregek Istenéért, mert Izrael fiai elhagyták szövetségedet, lerontották oltáraidat, karddal megölték prófétáidat, egyedül én maradtam meg, és most nekem is életemre törnek, hogy elvegyék.”

Erre azt mondta neki az Úr: „Eredj és térj vissza utadon a pusztán át Damaszkuszba, és ha odaérsz, kend fel Házáélt Szíria királyává; Jéhut, Námsi fiát pedig kend fel Izrael királyává; végül Elizeust, az ábelmehulai Sáfát fiát kend fel prófétává magad helyett.”

1Kir 19,9a.11-16