A mai szentlecke is az Apostolok cselekedeteiből való. A mai kor több biblikusa állítja azt, hogy az Apostolok cselekedetei olyan harmonikus és igazságosan működő közösséget mutat be, ami a valóságban egyszerűen nem létezhet. Azt állítják, hogy az Apostolok cselekedetei az ősegyházról idilli képet mutat. Ugyanakkor sok benne az utalás arra, hogy már az apostolok korában beépültek a keresztény közösségekbe „ragadozó farkasok”.
Ha a címben föltett kérdésre szeretnénk választ adni, ennyit mondhatnánk: azért nem volt minden rendben az ősegyházban, mert voltak tagjaik között „ragadozó farkasok”.
Forrás: Marcel Langthim képe a Pixabay -ről.
Ki ezek a „ragadozó farkasok”?
Sokat nem mond róluk Pál apostol. Azt gondolom, hogy a „farkasok” Isten ellenségei. Ők nem azok, akikre az Atya bocsánatát kérte Jézus a keresztfán, mondván: „Bocsáss meg nekik Atyám, mert nem tudják, hogy mit cselekednek!”. Ezek a „farkasok” tudják, hogy mit művelnek.
A „farkasok” egy típusáról azonban már Jézus is beszél. Ők azok, akik báránybőrbe öltöznek. Lényegében minden nagyobb szégyent, amit a keresztényeknek föl lehet róni, ők követtek el. Az igazi bárányok és az igazi pásztorok is tévedtek, de a legnagyobb egyházi botrányokat báránybőrbe bújt farkasok követték el.
Nem túl egyszerűsítő felfogás ez?
De! Tudjuk jól a világ történelméből, hogy jó egyházi vezetők is hoztak rossz politikai és egyházpolitikai döntéseket. Ezek a döntések is az egyházi felelősség körébe tartoznak. Ezért kért annyi mindenért bocsánatot Szent II. János Pál pápa.
Csak mese akkor a bárányokról és farkasokról szóló szöveg?
Nem mese. Nem nagypolitikai hasonlat. Aki azonban aktív tagja egy helyi egyházi közösségnek, az jól tudja, hogy vannak náluk is „báránybőrbe bújt farkasok”. Mi ebből a tanulság? Amikor egyházi bűnökről és a bibliai tanításról elmélkedünk, először mindig találjuk meg a vonatkozó szöveg léptékeit. Utána lehet az adott szövegről elmélkedni. De elmélkedni mindenképpen érdemes!
Íme, a mai szentlecke az Apostolok Cselekedeteiből?
Pál apostol így folytatta beszédét az efezusi egyház presbiterei előtt:
„Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra! A Szentlélek azért tett titeket elöljáróvá, hogy igazgassátok az Isten egyházát, amelyet (Jézus az ő) tulajdon vére árán szerzett meg magának. Tudom, hogyha eltávozom, ragadozó farkasok törnek rátok, és nem kímélik a nyájat. Sőt még köztetek is akadnak olyanok, akik álnok szóval magukhoz akarják csábítani a tanítványokat. Legyetek tehát éberek, és véssétek jól emlékezetetekbe, hogy három éven át éjjel-nappal szünet nélkül könnyek között figyelmeztettelek mindnyájatokat!
Most pedig Istennek és az ő kegyelme igéjének ajánllak titeket. Neki ugyanis hatalma van arra, hogy fölépítse művét, és megadja nektek az összes szentekkel közös örökséget. Nem kívántam senki ezüstjét, aranyát vagy ruháját. Jól tudjátok, hogy amire magamnak vagy társaimnak szüksége volt, azt a kezem munkájával szereztem meg. Minden tekintetben példát adtam nektek, hogyan kell dolgozni, és ezzel a gyengéket segíteni. Így emlékezünk Urunk Jézus Krisztus szavaira: »Nagyobb boldogság adni, mint kapni.«”
Szavait befejezvén, Pál apostol letérdelt, és mindnyájukkal közösen imádkozott. Valamennyien hangos sírásra fakadtak, és nyakába borulva csókolgatták. Leginkább az a mondása fájt nekik, hogy többé nem fogják viszontlátni.
Aztán kikísérték a hajóhoz.
ApCsel 20,28-38
Utolsó kommentek