Mert sokszor okos emberek vezették. Milyen értelemben okosak? Úgy, ahogy a mai evangéliumban Jézustól halljuk. Olyan emberek, mint Szent István, akit ma ünnepelünk, és aki életét Jézus szavai szerint alakította. Ezzel sziklára építette a házát és hazáját. De elég volt-e ő?

Forrás: falco képe a Pixabay -ről.

Sok Árpád-házi szent

A középkorban Szent László vagy az ő lánya Szent Piroska vagy II. András király lánya Szent Erzsébet vagy a IV. Béla lánya Szent Margit mindannyian a hit sziklájára építettek palotákat. Mindegyiküknek más szerepe volt Európa és hazánk történetében. Ezt a szerepet, feladataik összességét felismerték és el is végezték. Kevesen tudják Szent Margitról, hogy a családi békét nem csak imával, hanem tiszta politikai közvetítéssel vívta ki. De nem csak a középkorban voltak szentjeink. A közelmúlt, a szörnyűséges 20. század is fölvetette a kérdést, hogy meg marad-e a magyarság a Kárpát-medencében. És megmaradt. Benne a hit is megmaradt.

A 20. század vértanúi

A 20. század nagy vértanúi nem csak azok voltak, akik az egyház védelmében életüket adták, mint Boldog Meszlényi Zoltán, hanem ott volt a börtönt járt papok, világi hívek és szerzetesek sokasága, akik fehér vértanúk voltak. Ők is mind sziklára építették életüket, a Jézustól megismert igazságok sziklájára. Nem voltak sem megvesztegethetők sem megfélemlíthetők. Vajon ki lesz a 21. század legnagyobb magyar szentje?

Íme, a mai evangélium!

Mindaz, aki meghallgatja szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült.

Aki viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat, ahhoz az ostoba emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, nekizúdult a háznak, az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.

Ezzel Jézus befejezte beszédét. A nép elragadtatással hallgatta tanítását, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók.

Mt 7,24-29