A bűnbeeséstől az állandó, intenzív istenkapcsolat véd meg. Miért? Mert a bűn mindig valami istenpótlék választása.

Bűnt az követ el, aki azt a mély űrt, ami az ember lelkében van, valamilyen Istentől eltérővel akarja megtelíteni. Gazdagsággal. Vagy hírnévvel. Vagy mesterségesen keltett örömmel. Vagy a szerelmet nélkülöző gyönyörrel. Vagy hatalmi pozíció megszerzésével. És ha ezzel próbálkozik és eléri, amit akart, mindig ott egy érzés benne, hogy nem elég. Miért? Mert az istenpótlékok természete, hogy mélyítik az istenhiány érzését és mértékét.

Forrás: James Chan képe a Pixabay -en.

Akik együtt járnak Istennel

Ezzel szemben, akik minden nap ápolják a kapcsolatot Istennel, azok olyan teljesnek érzik az életüket, hogy nem vágynak rangban vagy pénzben mérhető többletre. Jézus mondja, hogy aki eszik abból a kenyérből, amit Ő ad, az nem éhezik meg soha. Ezt sokan nem így tapasztalják. Ha ők minden nap áldoznak, magukhoz veszik az Oltáriszentséget, akkor is éhezik Isten szeretetét. Én ezt a feszültséget úgy látom föloldhatónak, hogy akik egyszer is áldoztak már életükben, azok a maguk éhségét oltották. De akik együtt járnak az Úrral, azok hamarosan egy teljesebb befogadásra lesznek képesek. Ezt a lelkiállapotot is éhségként írják le. Szerintem ez egy kicsit másképp van.

Az első áldozás olyan mértékben változtathat a lelkükön, olyan bizonyosságot adhat Isten irántuk tanúsított szeretetéről, hogy ezek után, az Isten utáni vágyuk már nem az éhezés fogalmával írandó le. Az már kilép az emberi fogalomalkotásból. Ha mindez így van, akkor miért nehéz mégis sokszor Istent választani.

A harmadik szereplő

Az ördög célja, hogy az embert elszakítsa Istentől. Hogy ebben mi a jó neki, azt nem értem. Talán irigy az emberre. De ez nem is érdekes. A tapasztalat azt mutatja, hogy mindig kitalál valamit, amivel az embert el akarja vonzani Istentől.

Nos, a válaszom arra, hogy miért nehéz Istent választani, jót tenni, az egyszerűen annyi, hogy van az ember és Isten történetében egy harmadik szereplő is. Csábító.

Mit tegyünk?

Mit tegyünk, hogy ne tudjanak elcsábítani bennünket? Minden nap beszéljünk Istennel. Mondjunk el neki mindent őszintén! Őt nagyon érdekli a mi sorsunk. Az összes érzésünk. És meglátjuk majd, amit a zsoltáros mond, hogy egy nap Isten házában ezerszer többet ér, mint ezer év máshol. Te is így látod?