A vasárnapi evangéliumot olvasva azt gondolhatnánk, hogy Isten azért ad kis feladatokat, avagy próbatételeket az embereknek, hogy ha azokat sikeresen teljesítik és állják, akkor nagy feladatot bízhasson rájuk. Úgy képzeljük, mintha Isten azt mondaná, hogyha eljutottunk a megfelelő szintig, akkor a következő szintre léphetünk.

Kétségtelen, hogy ez az értelmezés is jó lehet, de én mást láttam meg ebben az igében. Valamit, amit tapasztalatok rajzoltak elém. Mi lenne ez?

szeretet hit

Forrás: Herney Gómez képe a Pixabay -en.

A kis tettek szépsége

Mindenki élete tele van kis tettekkel és kis döntésekkel. A világ tele van apró, rutinszerű önzésekkel. Ha valaki egy ilyen helyzetben mások láttára nem önzőzik, akkor megdöbbentőt tesz. Kicsi dologban. Lesz, aki ezt megcsodálja és elgondolkozik rajta, majd rájön, hogy ez a kis abnormális tett szeretetből fakadt. Ekkor még nem, de több ilyen megtapasztalása mögött megsejtheti a szerető Istent. Egy ilyen tapasztalatban részesülő ember megváltozhat. És ez a kis tettek első igazi ereje. A második pedig az, hogy éppen a tett kicsinysége miatt utánozható. Abból jön az ereje, hogy olyan törékeny. Jót vagy rosszat választani kis dologban, annyira kétesélyes, hogy e tett magában szinte semmi. Ilyen az, amikor nem Nikodémus megy titokban Jézushoz, hanem Isten megy az emberhez a kicsinység álruhájában.

Beszél-e erről a Biblia?

Többször utal rá. Illés prófétához is az esti szellőben jött az Úr. Nem a földrengésben, nem a szélviharban. Igen, de miért? Hogy lássa az ember, hogy Isten a mi léptékeinkhez is tud alkalmazkodni. És hogy tudja meg az ember, hogy minden számít. Az ember akkor is értékes, és élete értelmes, ha nevéhez nem fűződnek világrengető tettek. És innen értjük jobban Jézus mai mondását, hogy aki a kicsiben hű, a nagyban is az lesz. Mert a kis tetteket szeretetben végrehajtó ember, ha nagy lehetőséget kap, 5 talentumot, akkor azt is jóra fordítja.

Minden embernek egy élete van

Egy embernek egy élete van. Ebben kell szentté válnia. Portás szent is volt. Tanár szent is volt. Kamasz szent is volt. Egyikük sem változtatta meg a világ folyását. De megtették, amit az Evangélium egy másik helyén mond Jézus: jó tetteik láttán magasztalták (embertársaik) az Istent. Te tettél ma valami kicsit szeretetből?

Íme, a vasárnapi evangélium!

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: Egy ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt.

Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, és másik ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott: másik kettőt szerzett. Az pedig, aki csak egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette a földbe urának ezüstjét.

Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott velük. Jött az, aki öt talentumot kapott: hozott másik ötöt is, és így szólt: „Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik ötöt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt: „Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!” Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: „Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik kettőt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt: „Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!”

Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Így szólt: „Uram! Tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahová nem vetettél, és onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél. Félelmemben elmentem hát és elástam a földbe a talentumodat. Nézd, ami a tied, visszaadom neked!” Válaszul az úr ezt mondta neki: „Te gonosz és lusta szolga! Ha tudtad, hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová nem ültettem, ezüstjeimet a pénzváltóknak kellett volna adnod, hogy ha megjövök, kamatostul kapjam vissza! Vegyétek csak el tőle a talentumot és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék; és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van! Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!”

Mt 25,14-30