Az ember normál esetekben tudja, hogy mi a teendője. Tudja, amikor diák, hogy tanulnia kell. Tudja, ha anya, hogy nevelnie kell. Tudja, ha apa, hogy gondoskodnia kell a családjáról. Ilyenkor nagyvonalakban ismerjük Isten ránk vonatkozó akaratát. Haladunk előre. De sokszor van, hogy döntés elé kerülünk. Mert tanulunk, de pályát kell választanunk. Mert szerelmesek vagyunk, de családot kell-e alapítanunk. Mert becsületesek vagyunk, de most egy olyan lehetőség jön, amit ha elmulasztunk, akkor mulyának mondanak. Mert könnyen juthatnánk pénzhez, de akkor… De akkor jó esetben föltesszük a kérdést: Ez Isten akarata?

Forrás: ElasticComputeFarm képe a Pixabay -ről.

Útelágazások

Ezek a helyzetek olyanok, mint az igazi utakon az útelágazások. Éppen ezeken a helyeken jelezte nekünk a Mennyei Atya, hogy melyik irányba kell menni. Az erkölcs és a boldogulás jelzőtábláit már több ezer évvel ezelőtt kirakta. A táblát úgy hívják, hogy a tíz parancsolat. Ha a tervezett tettünket először úgy vizsgáljuk, hogy mit ne tegyünk, akkor látjuk, hogy olyan játszmába, ahol lopni kell vagy hazudni, nem megyünk bele. Hogy csaljunk, az biztos nem a Mennyei Atya akarata. De ez kevés még ahhoz, hogy minden helyzetben ráismerjünk az isteni akaratra. Van azonban egy belső iránytű: a tiszta vágyaink.

A tiszta vágyak

Isten legfőbb vágya, hogy üdvözüljünk. Ez a legfőbb akarata velünk kapcsolatban. Azt akarja, hogy boldogok és kibontakozottak legyünk. Tehát onnan tudjuk, hogy mi az ő akarata, ha valami nagyon húz egy jó felé. Például, ha tehetséges úszók vagyunk, akkor lehet az az Isten akarata, hogy olimpiai bajnokká váljunk. Akkor nagyon sokat kell edzenünk.

És ha egy lány egy fiú után vágyakozik, lehet az Isten akarata, hogy feleségül menjen hozzá. És lehet az is, hogy ne menjen hozzá. De az biztos, hogy a szívben daloló vágyakra oda kell figyelni.

Ha végképp nem tudsz dönteni

Ha az ember maga végképp nem tudja, hogy mi egy helyzetben Isten akarata, akkor útbaigazítást kérhet egy bölcs barátjától. Ha ő sem tud semmi értelmeset mondani, akkor vissza kell térni az eredeti döntéshelyzethez és imádkozni kell: egyenesen Istenhez kell fordulni. De fontos, hogy minden döntésnek megvan a maga ideje. Ne 50 évesen kezdjünk el azon gondolkozni, hogy szerzetesnek vagy családapának szánt-e Isten.

Röviden

Isten azt akarja elsősorban, hogy üdvözüljünk. Nincsenek terveiben erkölcstelenségek. Imában gyakran eszünkbe jut a jó döntés. Ha nem tudunk dönteni, fordulhatunk segítségért bölcs emberekhez. Vannak döntések, amelyeket időben kell meghozni. De…

Isten szándékai kifürkészhetetlenek

Isten tervét nem lehet csak úgy kitalálni. Isten hatalmasabb annál, hogy egy ember „megfejtse” a szándékait. De ez az Isten mondott már magáról annyit, hogy épp akkor és épp azt tegyük meg, amit ő helyesel. Te mikor fordultál hozzá utoljára útbaigazításért?

Íme, a mai evangélium!

 „Nem mindaz, aki azt mondja nekem: Uram, Uram! – jut be a mennyek országába, hanem csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát.

Aki hallgatja tanításomat, és tettekre is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült.

Mindaz pedig, aki hallgatja ugyan tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít a balga emberhez, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra. Az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.”

Mt 7,21.24-27