Kalkuttai Teréz anyát a világon szinte mindenütt ismerik. Ő volt az, aki a múlt században, Indiában élő nővérként fölkarolta az utcán haldokló embereket és emberhez méltó körülmények között kísérte utolsó napjaikat. Teréz anyáról sokat lehetett hallani és látni a médiában. Az ateista emberek is elismeréssel szóltak róla. Nobel-békedíjat is kapott. De vajon sok őt kedvelő ateistából hányan lettek hívővé?
Miért ma kérdezem ezt?
A mai evangélium a Hegyi beszéd egy részlete. A fő üzenete, hogy mi, keresztények tegyünk sok jót és akkor majd megtérnek azok, akik ezt látják. Tudom, ez egy leegyszerűsítés, de nem torzítás. Azt akarom ezzel mondani, hogy Teréz anya, aki rengeteg jót tett, és ez tényleg olyan látható is volt, mint egy hegyre épült város, elérte, hogy az ő tetteit látva az emberek dicsőítsék Istent?
A dicsőítéshez vezető hosszú út
Nem hiszem, hogy azok, akik őszintén meghatódva értesültek Teréz anya tetteiről vagy azok, akik olvasták írásait és addig nem voltak hívők, azonnal dicsőíteni kezdeték Istent. De lehet, hogy a „rejtekben, ahol senki sem lát” megszólították Istent. Vannak, akik részéről ez óriási lépés. Nem hiszem, hogy Isten egy ilyen közeledésre valahogy ne válaszolna. Ezek közül az emberek közül azonban kevesen kezdtek templomba járni. Azt gondolom, ez nem az ő hibájuk. Nem is Teréz anya hibája. Még csak nem is a hívő szomszédjuk hibája. Ez azok hibája, akik az egyházba úgy épültek be a világból, hogy nem vetkőzték le világias magatartásformájukat. No, és ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a gonosz is tevékenykedik…
Íme, a mai evangélium!
Jézus így tanított a hegyi beszédben:
„Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre, mint hogy kidobják, s eltapossák az emberek.
Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy világítson mindenkinek a házban. Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!”
Mt 5,13-16
Utolsó kommentek