Sok vállalkozói könyvben és tanfolyamon hangzik el a kifejezés, hogy kognitív disszonancia. Olyan esetekre mondják, amikor a vállalkozó meghasonlik önmagával. Már nem a vállalkozása által kitűzött cél felé halad, már nem a vevőit szolgálja ki, hanem valami idegen érdekében valami károsat tesz. Ilyenkor az ember meghasonlik magával. Ezt nevezik elegánsan kognitív disszonanciának.
A lelkiismeret-furdalás
A kognitív disszonancia egy olyan kifejezés, mely megjelöli a jelenséget, de nem írja le. Amikor az ember (ahogy Pál apostol mondta) látja a jót, de teszi a rosszat, akkor nem a gondolkodásában van disszonancia, hanem a lelkében is. Képzavarral leírva: ha valaki szívére veszi, amit az agyával rossznak tapasztal magában, akkor jön a lelkiismeret-furdalás. Ez azonban még nem bűnbánat.
Forrás: Pexels képe a Pixabay -ről.
Mi a bűnbánat?
A bűnbánatról akkor beszélünk, ha lelkiismeret-furdalás és a jóvátétel szándéka egyszerre van jelen az ember lelkében. Jézus a bűnbánót megszabadítani jött a földre. Jézus nem azt akarja, hogy összeomoljunk. Nem azt akarja, hogy meghasonuljunk magunkkal. Azt szeretné, ha belátnánk, amit a jobb lator: „Mi ugyan méltán (szenvedünk), de ennek semmi bűne nem volt.” A bűnbánat eredménye pedig a jobb lator esetében az volt, amit a szenvedő Megváltó mondott neki: „Még ma velem leszel a paradicsomban.”
Sokan élnek át nagy megkönnyebbülést a bűnvallomás és feloldozás után. Azt hiszem, ezt nem lehet elmondani. Inkább próbáljuk ki a nagyböjtben egyszer!
Íme, a mai evangélium!
Ezek után kiment, és látott egy Lévi nevű vámost a vámnál ülni. Azt mondta neki: ,,Kövess engem!'' Erre az otthagyott mindent, fölkelt és követte őt. Lévi ezután nagy lakomát készített neki a házában. Nagy sereg vámos és még sokan mások is ültek velük az asztalnál. A farizeusok és az írástudók felháborodva megkérdezték a tanítványait: ,,Miért esztek és isztok a vámosokkal és bűnösökkel?'' Jézus ezt válaszolta nekik: ,,Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket a bűnbánatra.''
Lk 5,27-32
Utolsó kommentek