Sokan tudják, hogy 2016-ban Ferenc pápa közreadta az Amoris Laetitiát, a házasságról és családról szóló apostoli buzdítását. Erről később többen úgy beszéltek, mint az egyház paradigmaváltásának előkészítéséről. Sokan azt gondolják, hogy eljön az idő, amikor nőket szentelnek pappá és a laikusok minden szentségi életbeli következmény nélkül házasodhatnak többször. Azt is várják a paradigmaváltás ösztönzői, hogy számos kérdésben ne Róma döntsön, hanem az egyes püspökségek püspökei. Aki ennek örülne, annak van egy rossz hírem. Ilyen paradigmaváltás sosem lesz a Katolikus Egyházban. Miért?

Forrás: sabetheli képe a Pixabay -ről.

Új stratégiájuk van a farizeusoknak

A mai evangéliumból megtudjuk, hogy Jézus tudta, hogy a farizeusok meg akarják ölni, de azt is tudta, hogy „féltek a néptől, mert mindenki prófétának tartotta.”

Az örök egyházi forradalmárok mindig félnek a néptől és azoktól, akiket a nép prófétának, azaz napjainkban, szentnek tart. Ezért most az a stratégiájuk, hogy érzékenyítés végeznek a nép körében. Ennek számtalan módja van – nem adok ötleteket nekik. De most szólok: hiába minden erőfeszítés, a Katolikus Egyház nem fog lényegesen megváltozni.

Ha a változtatók eljutnak addig, hogy ne ugyanazok a szabályok, egyházi előírások legyenek minden egyházmegyében, akkor az az egyház már nem lesz egyetemes, azaz katolikus. Vagyis, ha a mai katolikus püspökök elérik, hogy hitbéli, tanításbéli és szervezeti különbségek legyenek az egyes püspökségek területén, azzal az új szervezet, már nem lesz egyetemes, azaz katolikus.

Nem kell aggódnunk

Azt mondom ezzel, hogy ha a paradigmaváltás előmozdítói sikerrel járnak, akkor vége az Egyháznak? Nem. Csak azt mondom, hogy ha sikerrel járnának, akkor a maguk szervezetét vernék szét. De ez biztos nem fog bekövetkezni. Honnan tudom? Jézustól, aki azt mondta, hogy az Egyházon a pokol kapui nem vesznek erőt. Hát, még akkor a paradigmaváltók ügyefogyott akarnokai…

Íme, a mai evangélium!

Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek;

„Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy gazdaember, aki szőlőt telepített, bekerítette sövénnyel, belül pedig taposó-gödröt ásott, és őrtornyot épített. Aztán rábízta a szőlőt a munkásokra, és elutazott. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy a termést átvegyék. Ám a szőlőmunkások megragadták a szolgáit, s az egyiket összeverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is ugyanúgy bántak. Végül a fiát küldte el hozzájuk, mondván: »A fiamat csak megbecsülik!« Amikor azonban a szőlőmunkások meglátták a fiút, így szóltak egymáshoz: »Ez itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége!« Meg is ragadták őt, kidobták a szőlőből, és megölték.

Amikor megjön a szőlőskert ura, ugyan mit tesz majd ezekkel a szőlőmunkásokkal?”

Ezt válaszolták: „Gonoszul elbánik a gonoszokkal, a szőlőt pedig más munkásokra bízza, akik idejében átadják neki a termést.” Jézus így folytatta: „Nem olvastátok soha az írásokban: »A kő, melyet az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben csodálatos ez!«

Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tőletek, és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét.”

A főpapok és a farizeusok hallották a példabeszédet, és megértették, hogy Jézus róluk beszél. El akarták fogni, de féltek a néptől, mert mindenki prófétának tartotta.

Mt 21,33-43.45-46