napivalasz

Mindannyian teszünk valamit, sőt, tennünk kell, hogy megéljünk. Egy arab filozófus szerint két forrása van a megélhetésünknek: az egyik, hogy munkát végzünk, a másik, hogy kincset találunk. Azt hiszem, ez utóbbi ritkán fordul elő – bár lehet, hogy a filozófus az olajmezőkre gondolt. Könnyű belátni, hogy sokkal többen élnek a földön, akiknek bevételei nem olajeladásból származnak, mint akiknek igen. Így a nagy és döntő többség számára marad a munka. A munka pedig erőfeszítés igényel és gyakran magáért a munkáért, a lehetőségért is küzdeni kell. Erre két választ szoktak adni az emberek: az egyik, hogy az Úr segítségét kérik, a másik, hogy hatalmasok pártfogását keresik. Melyik kerül többe?

Forrás Jerry Adney fotója az Unsplash-ról.

Az ingyenélők nagy árat fizetnek

A mai olvasmány szövege századokkal Jézus születése előtt íródott. Ha elolvassuk, ráismerünk a mindenkori ingyenélőkre. Annyi a teendőjük, hogy hatalmasokban bízva, az ő érdekeit képviseljék. Napjainkban is találkozunk velük. Különféle mozgalmárok, milliomosok világmegváltó eszméit kiszolgáló kitartott emberek. Azt gondolják, a bankok pénze soha ki nem fogy. Az élethez azonban nem csak pénz kell, hanem éltető szeretet is.

A mai olvasmány szerint, akik hatalmasokban bíznak, olyanok, mint „a cserje a pusztában”. Elszáradásra vannak ítélve. Lehet, hogy ezt ma nem is látják. De hamarosan sokan lesznek köreikben a kiégett, céltalan, önmagukkal szembenézve semmit látók.

A címben föltett kérdésre az tehát a válaszom, hogy akik nem az Úrban bíznak, azok azt hiszik, hogy a lelkiismeretüket örökre el tudják hallgattatni, és hogy a bankok pénze soha ki nem fogy. Nagy árat fizetnek ezzel a kitartottságukért: elveszítik a függetlneségüket.

Talán túl sokat is foglalkoztam ebben a bejegyzésben velük. Jeremiás jó arányérzékkel róluk pár mondatot mond, az Istenben bízókról pedig sokat.

Milyen az, aki az Úrban bízik?

Gyönyörű képben írja ezt le a próféta. Aki az Úrban bízik, akármi jön is, akárhogy változik a klíma, zöldellő cserjéhez lesz hasonló, mert a patak vize táplálja, mert jó helyen vert gyökeret. És ahogy a zsoltárostól tudjuk, aki az Úrban bízik, soha meg nem szégyenül.

Miért is bíznánk a bankok örökös létében?

Íme, a mai olvasmány!

Amikor a király szövetségeseket keresett, prófétája által így szólt az Úr:
Átkozott az az ember, aki emberben bízik, aki halandóra támaszkodik, és akinek szíve elfordul az Úrtól.
Olyan lesz, mint a cserje a pusztában: semmi jót nem várhat, a kiaszott sivatagban tanyázik, sós és lakhatatlan földön. Áldott az az ember, aki az Úrban bízik, akinek az Úrban van a reménye. Olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely gyökereit egészen a folyóig ereszti. Ha jön a hőség, nem kell félnie, lombja mindig zöldellni fog.
Szárazság idején sem kell aggódnia, akkor sem szűnik meg gyümölcsöt teremni.
Csalárdabb az emberi szív mindennél, és tele van gonoszsággal. Ki lát bele titkos rejtekeibe? Én, az Úr, aki a szíveket vizsgálom, és kikutatom a veséket, hogy megfizessek kinek-kinek életmódja és tetteinek gyümölcse szerint.

Jer 17,5-10