A mai evangéliumból megtudjuk, hogy a képmutatók a múlt prófétáit tisztelik. Elismerik nagyságukat. Pedig őket éppen őseik ölték meg. Ezekről a tényekről sok minden eszünkbe juthat. De én most ezt abból a szempontból szeretném megvizsgálni e tényeket, hogy igazságos-e a történelem?
Forrás: Guy Dugas képe a Pixabay -ről.
Ha mindent az akkori szemmel nézünk
Amikor a képmutatók elhallgattatnak egy prófétát, akkor azt hiszik, hogy győztek. Amikor a történelem úgy alakul, hogy az atyáik által megölt prófétát fölemeli az emlékezet, akkor azt mondják, hogy ők nem bántották volna Isten küldöttjét. Ezzel be kell ismerniük, hogy atyáik tévedtek. Ezt könnyebben teszik, mintha az igazságot teljesen ki kellene mondaniuk. Mert ez a fejlemény azt jelenti, hogy a történelem kimondja: Farizeusok! Vesztettetek. A dologban az a rendkívül érdekes még, hogy nem úgy van, hogy Isten csak a mennyországban ad elégtételt prófétáinak, hanem a földön is. Igaz, a próféták halála után. De a próféták is úgy voltak ezzel, mint Pál apostol, aki elmondta, bár szeret élni, de a halál is nyereség lenne a számára.
A próféták neve fönnmarad
És még valami. A farizeusok szeretik, ha nevükön szólítva köszöntik őket a tereken és utcákon. A próféták neve pedig évezredeken keresztül fönnmarad. És sosem fog elveszni. De hány nevet tudunk említeni a Jézussal vitatkozó farizeusok közül…?
Íme, a mai evangélium!
Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Olyanok vagytok, mint a fehérre meszelt sírok, amelyek kívülről szépnek látszanak, belül azonban holtak csontjaival és mindenféle undoksággal vannak tele. Így ti is kívülről igaznak látszotok az emberek előtt, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal.
Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Sírboltokat emeltek a prófétáknak, feldíszítitek az igazak síremlékeit, és kijelentitek: „Ha atyáink napjaiban éltünk volna, nem lettünk volna bűnrészesek a próféták vérében.” Ezzel ti magatok tanúsítjátok, hogy a próféták gyilkosainak fiai vagytok. Nos, fejezzétek hát be, amit atyáitok elkezdtek!
Mt 23,27-32
Utolsó kommentek