A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy Jézust ördögtől megszállottnak mondják az emberek. Ezzel állíthatják azt is, hogy Jézus őrült, meg azt is, hogy Jézus gonosz. Mindkét értelmezés lehetséges volt a korabeli zsidó társadalomban.

Nyilvánvaló, hogy Jézus nem volt bolond sem rossz. Ő valóságos Isten, s mint ilyen csak jó volt. A rá szórt rágalmak hallatán azonban mi elgondolkozhatunk a kérdésen, hogy hol van a határ az őrület és a hit között.

hit

Forrás: Klaus Hausmann képe a Pixabay -ről.

A nagy írók is foglalkoztak a kérdéssel

Mindannyian ismerjük Polonius mondását Shakespeare Hamletjéből: „Őrült beszéd, őrült beszéd: de van benne rendszer.” Ebből látszik, hogy nehéz eldönteni még azt is, hogy mi számít őrültségnek és mi bizarr, de logikus okfejtésnek. Bulgakov Mester és Margarita című könyvéből pedig azt is tudjuk, hogy a vallásosságért akár a pszichiátriára is lehetett kerülni egy diktatórikus ateista államban, amilyen a Szovjetunió volt.

A határt a kultúra húzza meg

Hogy melyik társadalomban mi fogadható el normális vallásgyakorlásnak, azt az adott társadalomban uralkodó kultúra normái határozzák meg. Amelyik államban vallásszabadság van, ott nagyon nehéz egy szélsőséges vagy egészségre veszélyes vallási csoport tevékenységét betiltani. Ilyenkor nem a vallás tételeit kell vizsgálni, hanem a társadalom létének és polgárai életének biztonságát kell nézni.

Egyszer megkérdeztem egy baptista lelkészt, hogy ő hogyan határozná meg, hogy melyik vallás vallás és melyik magát egyháznak mondó szervezet nem vallásos. Ő azt mondta, hogy ott van a határ, hogy melyik vallási közösség családbarát és melyik nem.

Egyéneknél még nehezebb határt húzni

Látjuk, hogy egy magát egyháznak nevező, de családokat tönkretevő vallási gyülekezetről is nehéz megmondani, hogy nem felel meg a normáknak, hát még akkor egy emberre. Egyszer baráti körben egy katolikus lap főszerkesztője elmesélte, hogy fölkereste egy fiatal nő, akinek egy naplót diktált le Jézus. Arra kérte őt a nő, hogy adja ki könyvben. A szerkesztő beleolvasott a kéziratba és semmi veszélyeset nem látott benne, semmi hitbéli tévedést nem fedezett föl a szövegben. Végül azt mondta a hölgynek, hogy ha szerez a kiadáshoz Jézustól másfélmillió forintot, akkor kiadja. Azt mondta erre egyik barátunk, hogy „És képzeld el, ha holnap beállítana a pénzzel!”.

Azt gondolom tehát, hogy Jézust a csodajelek is hitelessé tették, de feltámadása minden kétséget kizáróan bizonyította, hogy ő Isten. A mai különleges hívőket is a csodajelek teszik vagy tennék hitelessé. És még valami! Ha valaki szeretettel van mindenki iránt, képes elmenni az ellensége szeretetéig és történnek vele apró csodák, akkor lehetnek érdekes vallási nézetei is, ha nem ellenkeznek a dogmákkal, akkor sem nem ördögtől való, sem nem örültség, amit csinál. Aki viszont az ilyen embert bántja vagy csodáit letagadja, az valószínűleg irigy.

Íme, a mai evangélium!

Egy alkalommal Jézus így beszélt a zsidókhoz: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre.”

A zsidók azt felelték: „Most már tudjuk, hogy valóban ördögtől megszállott vagy. Ábrahám meghalt, és a próféták is meghaltak. Te meg azt mondod: »Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre«. Nagyobb vagy talán Ábrahám atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Mivé teszed magadat?”

Jézus így válaszolt: „Ha önmagamat dicsőíteném, az semmit nem érne. Az én Atyám az, aki megdicsőít engem. Ti Isteneteknek mondjátok őt, de nem ismeritek.

Én ismerem őt, és ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonló, hazug lennék. De én ismerem az Atyát, és megteszem, amit mond. Ősatyátok, Ábrahám ujjongott, hogy megláthatja eljövetelem napját. Látta, és örvendezett.”

A zsidók erre felháborodtak: „Még ötven esztendős sem vagy, és láttad Ábrahámot?”

Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.”

A zsidók erre köveket ragadtak, hogy megkövezzék. Jézus azonban eltűnt előlük, és kiment a templomból.

Jn 8,51-59