Biztos láttál már olyan férfit, aki papi civilben volt és a feleségét ölelte át. Hogyan lehet, hogy valaki hordhatja a kollárét, azaz azt a gallért, mely az inge nyakában helyezkedik el, műanyagból készül és lényegében egy fehér gyűrű, ha nem pap. Ha ilyen férfit láttál, akkor ő vagy görög katolikus pap vagy római katolikus állandó diakónus.

hivatás

Forrás: Javier Ocampo Zuluaga képe a Pixabay -ről.

Ki lehet állandó diakónus? Ő is pap?

A diakónust szerpapnak is nevezik. A II. Vatikáni Zsinat (1962-65) megújította az állandó diakonátus intézményét, így napjainkban újra vannak a római katolikusok között olyan férfiak, akik házasok és különleges segítői az áldozópapoknak. Az állandó diakónusok is folytatnak teológiai tanulmányokat. Azok végeztével kérhetik, hogy szemteljék föl őket állandó diakónussá.

A diakónus nem mutathat be szentmisét, mert nem kapja meg hozzá felszentelésekor a „hatalmat és képességet”. Gyóntatni sem gyóntathat. Ezzel szemben keresztelhet, temethet, prédikálhat. Sok diakónus végez olyan karitatív vagy adminisztratív tevékenységet, amellyel segít mind a papnak, mind a híveknek és a szegényeknek.

A szentmisén onnan lehet őket megkülönböztetni, hogy a stóla nem a nyakukban van, úgy hogy a felső testükön két oldalt lógjon, mint egy megkötetlen sál, hanem a felső testükön keresztbe van átvetve és rögzítve is van, nem „lobog”.

Miért éppen ma írok erről?

A mai olvasmány azt a helyzetet mutatja be, amelyben az első diakónusokat kiválasztották az apostolok. Ez az apropója annak, hogy az állandó diakónusokról írjak. De többekben felmerülhetett, hogyha vannak állandó diakónusok, akkor léteznek ideiglenes diakónusok is? A válasz igen.

Kik lesznek ideiglenes diakónusok?

Akik a papságra, az áldozópapságra készülnek, előbb ideiglenes diakónussá szenteltetnek, s csak utána lehet őket pappá szentelni. Mivel ők csak életük egy rövid szakaszában diakónusok, így őket ideiglenes diakónusoknak nevezzük. Ők nőtlenek.

Neked megfelelne, ha a gyerekedet egy állandó diakónus keresztelné meg és nem egy pap?

Íme, a mai olvasmány az Apostolok Cselekedeteiből!

Kiválasztottak hét jó hírben álló, Szentlélekkel eltelt férfit.

Azokban a napokban, amikor a tanítványok száma már megnövekedett, zúgolódás támadt a görögök közt a zsidók ellen, hogy a mindennapi alamizsnaosztáskor az ő özvegyeiket háttérbe szorítják. Ezért a Tizenkettő összehívta a tanítványokat, és így szóltak hozzájuk: „Nem volna rendjén, hogy elhanyagoljuk Isten igéjét, s az asztal szolgálatát lássuk el. Szemeljetek hát ki magatok közül, testvérek, hét jó hírben álló, Lélekkel eltelt bölcs férfit, akiket megbízhatunk ezzel a feladattal. Mi pedig majd az imádságnak és az ige szolgálatának szenteljük magunkat.”

Tetszett a javaslat az egész közösségnek, és kiválasztották Istvánt, ezt a hittel és Szentlélekkel eltelt férfit, aztán Fülöpöt és Prohóruszt, Nikánort és Timont, Parmenászt és Miklóst, az antióchiai prozelitát. Az apostolok elé állították őket, azok pedig imádkoztak felettük, és rájuk tették kezüket.

És az Isten igéje tovább terjedt, úgyhogy a tanítványok száma igen megnőtt Jeruzsálemben. Még a papok közül is tömegesen hódoltak meg a hitnek.

ApCsel 6,1-7

Aki megveszi Rákóczi Piroska Minden változatlan címú kötetét, az élteti ezt a blogot. Ezen a linken megvehető.