napivalasz

A mai világban nyilván sok ember úgy gondolja és érzi, hogy azt nem lehet senkinek megparancsolni, hogy szeressen valakit, akit önmagától nem szeretne. Sokan azt mondanák, hogy ha nincs kémia, akkor nincs kémia. Ezzel szemben a katolikusok mindig azt szokták fölhozni, hogy a szeretet nem csak egy érzés, hanem az, hogy jót teszek azzal, akit ha érzelmileg nem is szeretetek, de tetteimmel igen. Nos, nem erről szeretnék most beszélni.  A mai posztom célja, hogy megértessem olvasóimmal, hogy ez a parancs a korabeli hallgatóságra hogyan hatott.

Forrás: StockSnap képe a Pixabay -ről.

A szeretet parancsa felszabadítóan hatott

Jézus korában a zsidóknak 613 parancsot kellett betartaniuk. Szinte megjegyezhetetlen. Erre is gondolhatott Jézus, amikor egy másik alkalommal a farizeusokról, a szabályok fő ismerőiről és őreiről ezt mondta: „Elviselhetetlenül nehéz terheket hordanak össze és raknak az emberek vállára, de maguk ujjal sem hajlandók mozdítani rajta.” Mt 23,4

Ebben a helyzetben hangzott el a jézusi fölszólítás: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket!” Nyilván sokan lelkesedtek ennek a nagymértékű leegyszerűsítésnek a hallatán. És ha azt is figyelembe vesszük, hogy mindezek előtt és után mit mondott az Isten Fia, akkor még jobban megértjük, hogy miért oly nagyon szerethető a szeretet parancsa.

Hallgassunk bele ebbe a beszédbe!

Jézus először szeretetvallomást tesz. Azt mondja: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket.” Majd elmondja a szeretet parancsát és utána elmondja, hogy lelki rabszolgaságból szabadítja föl a követőit. Ez a szövegrész annyira szép, hogy ide is idézem: „Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek.” Ugyanakkor a szöveg végén érzékelteti, hogy nem mi, emberek emelkedtünk föl Istenhez, hanem ő emelt föl bennünket magához. Ő választotta ki követőit, apostolait, szentjeit. Te ki vagy közülük?

Íme, a mai evangélium!

 „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben!

Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében.

Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen.

Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek.

Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket; és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.

Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!”

Jn 15,9-17