Mindenkinek van egy saját története az Istennel. Egy közös történet, amelyben megszólították egymást. Sokan azt hiszik, hogy ehhez messze kell menni vagy valamilyen tragédiát kell átélni. Pedig. Pedig igazuk van. Mindenkinek hatalmas tragédiával kezdődik az élete: megszületik. Ez a tragédia áll minden későbbi megsebzettség előtt. Tulajdonképpen, ez az a fájdalmas tapasztalat, ami az embert gyanakvóvá teheti az élettel szemben. De ez nem marad örökre így.
Forrás: David Mark képe a Pixabay -en.
Az embergyerek, akit szeretnek, ráébred, hogy vannak saját lehetőségei. A szülei szeretete itt kint, a világban örömmé varázsolja a lehetőségek kibontakozásának terepét, a világban levést. Hogy ezután, a sajáttá tágított létezésben, ki mikor teszi föl a legdrámaibb kérdést, hogy Istene ezt vagy azt miért engedte meg, senki sem tudja. Talán Isten maga sem. Ezért várja türelmetlenül és feszülten, hogy az ember ezzel hozzá forduljon. És válaszol.
Ez az a válasz, ami után már mindenki Isten körül forog. Azok is, akiknek nem elegendő, amit kaptak. Akik Isten ellen lázadnak. Sőt! Miközben azt hiszik, hogy mit sem törődnek Istennel, a legtöbbet ők gondolnak Rá. Meg a szentek.
Ezért van az, hogy amit a szentek örömmel és szabadon élnek meg, amiért hálásak, mint a leprából meggyógyított szamaritánus, azt az ugyanabban a tragédiában mozgó sértődöttek pedig kényszerűen élik át.
Érdemes-e Isten ellen létezve létezni?
Íme, a mai evangélium!
Jézus egyszer útban Jeruzsálem felé áthaladt Szamaria és Galilea határvidékén. Amikor betért az egyik faluba, tíz leprás férfi jött vele szembe. Még messze voltak, amikor megálltak, és hangosan így kiáltottak: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” Ő rájuk tekintett, és így szólt hozzájuk: „Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak.” Útközben megtisztultak. Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, hangos szóval dicsőítette Istent, arcra borult Jézus lába előtt, és hálát adott neki. És ez az ember szamaritánus volt. Jézus megkérdezte: „Nemde tízen tisztultak meg? Hol maradt a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?” Aztán hozzá fordult: „Kelj fel és menj! Hited meggyógyított téged.”
Lk 17,11-19
Utolsó kommentek