Első gondolatomat azoknak mondom, akik azt gondolják, hogy Mária nem mondhatott volna nemet, hiszen Mária korában nem volt abortusz. Nem fogok senkinek ötletet adni, de voltak az ókorban is egyszerű módszerek a vetélés előidőzítésére. Tehát ebben az értelemben, Mária is mondhatott volna nemet.

Azoknak is van egy érvem, akik azt gondolják, hogy Mária szeplőtelen fogantatása lehetetlenné tette, hogy nemet mondjon. Tudni kell, hogy a szeplőtelen fogantatás által Mária nem „örökölte” az áteredő bűnt, de ettől Mária még vétkezhetett volna.

Forrás: Dimitris Vetsikas képe a Pixabay -ről.

Biztos volt benne az Isten, hogy Mária igent mond?

Ha úgy tesszük föl a kérdést, ezen az antropomorf módon, hogy biztos volt-e abban az Isten, hogy Márai igent mond az anyaságra, akkor azt kell mondanunk, hogy igen, biztos volt benne az Isten, hogy igent fog mondani neki az Ő Szolgáló Leánya. De akkor nem volt rab Mária? Nem volt az üdvtörténet legmegkötöttebb szereplője?

A szabadság a képesség a jó döntésekre

Mária volt a legszabadabb teremtmény a földön. Mert mindig szabad volt arra, hogy a jó mellett döntsön. Isten rábízta a megváltásban való közreműködést. Egy nagyon egyszerű képpel tudom csak megvilágítani, hogy Isten tervében hogyan volt Márai döntése. Attól, hogy látom előre, hogy a hároméves gyerekem a piros mikuláscsomagot választja és nem a kéket, attól még a gyerekem önállóan, magától hozza ezt a döntését.

Felnőttek ezt úgy is elképzelhetik, hogy amikor egy kalandos filmet másodszor néznek végig és ezért tudják, hogy a főhős megmenekül, attól még van bennük feszültség egy-egy életveszélyes helyzetet bemutató részben.

A döntés értéke

Máriát senki sem akadályozta volna meg abban, hogy nemet mondjon. Ilyen értelemben mondhatott volna nemet. Isten azonban tudta, hogy kire bízhatja rá az emberiség jövőjét, hogy kinek szolgáltathatja ki a Fiút. Mária igenjéből semmit sem von le, hogy Isten biztosra ment, amikor a Szentlélek beárnyékolta a názáreti fiatal nőt. De ehhez az egy nagy igenhez, sok kis korábbi igen kellett, amitől jósággal és szeretettel telt meg Mária szeplőtelen szíve. Ünnepeljük ma Máriát szabadon!

Íme, a mai evangélium!

Abban az időben: Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt.

Az angyal belépett hozzá és így szólt: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!”

Ennek hallatára Mária zavarba jött, és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez.

Az angyal azonban folytatta: Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!

Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?”

Az angyal ezt válaszolta neki: „A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen.”

Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerinti”

Ezután az angyal eltávozott.

Lk 1,26-38