Mária okos volt. Ahogy az angyal hírül adta neki, hogy gyermeke lesz, föltette a helyes kérdést, hogy nem képtelenség-e ez. Azonnal „kapcsolt”. Mikor fölfogta, hogy a gyermek Istentől való, akkor habozás nélkül kimondta azt az igent, amit ma a nőgyógyászoknak szoktak mondani az anyukák arra a kérdésre, hogy „Megtartja?”. De ezt milyen mélységes szépséggel fejezte ki Mária!!! „„Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!” – mondta. De vajon tudta-e ebben a pillanatban, hogy ezért akár meg is kövezhetik?

Forrás: janeb13 képe a Pixabay -ről.

El-elgondolkodott rajta

Egy másik evangéliumi részletből tudjuk, hogy Mária a gyermekéről hallottakon el-elgondolkodott. Bizonyára föl tudta mérni, hogy ha majd látszik, hogy állapotos, akkor nagy bajba kerülhet. Tudta viszont, hogy jegyese, József, igaz ember. És mégis úgy döntött, hogy áldott állapotban Erzsébethez siet, hiszen ő is átélt egy csodát, bár az emberek magtalannak tartották, öregségére mégis megfogant egy gyermeke. A válaszom, tehát, a címben feltett kérdésre az, hogy igen, Mária tudta, hogy bajba sodródhat. És mégis vállalta a „babáját”.

Mária nem félt?

Szerintem félt. De nagyobb volt benne az élet igenlése, mint a saját félelme. Mária bízott Istenben. Bízott az Atyában. Hitt az angyalnak. Gondolhatta, hogy akihez az Úr angyalt küld, annak nem szánhat halált.

Tudom, hogy sok olvasóm mondja most, hogy amit eddig írtam az találgatás. Én inkább azt mondanám, hogy egy bibliai alapú jellemrajz. De nem is ez a lényeg. A lényeg, amit Máriától tanulhatunk, hogy elfogadjuk Istentől, ami biztos, hogy tőle jön. Te megtanultad ezt Máriától?

Íme, a mai evangélium!

Abban az időben: Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt.

Az angyal belépett hozzá, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!”

Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez.

Az angyal azonban folytatta: „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!”

Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?”

Az angyal ezt válaszolta neki: „A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen.”

Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!”

Ezután az angyal eltávozott.

Lk 1,26-38