Minden ember életében eljöhet a pillanat, amikor Jézusban felismeri az örök Igét. A megtestesült Igét. Isten Fiát. A második isteni személyt.

Ekkor a lélekben megszólal az Ige és a lélek felismeri Őt. Ez az emberi lélek történetében az a pillanat, ami az üdvtörténetben a karácsony volt. Bár a mai gyönyörű evangéliumi részlet éppen arról beszél, hogy az Igét a világ nem fogadta be, azért arról is szól, hogy az elutasítás oka a felismerés hiánya volt. Ezért az egyes ember lelkének párbeszéde az Igével sokak szerint pünkösd. És ez nem is butaság. De a lélek szempontjából karácsony is.

Forrás: Pezibear képe a Pixabay -ről.

Ki születik meg?

A lélekben új karácsony történik, amikor a maga szennyes és szegényes otthonába befogadja Jézust. Lehet, hogy alig van a lélekben valami derengés, valami egész pici világosság, mint a betlehemi barlangban, de ahhoz hasonlót él át, mint Szent József, aki elfogadta a kisbabát nevelt fiának. Azt is átélheti a lélek, hogy ezért a csodáért ajándékokkal tartozik, mint a három királyok. És azt az áhítat és ámulat is átjárhatja, ami a pásztorokat. Ezért merem azt állítani, hogy amikor egy ember, egy lélek, hit révén elfogadja Jézust, az nem csak pünkösd, hanem karácsony is.

Minden évben újra van karácsony?

Karácsony az üdvtörténetben egyszer volt. Mégis a keresztények minden évben megünneplik. Ez így van jól. A lélek feladatai közé tartozik Isten dicsőítése is, ehhez pedig szükséges a kollektív emlékezés. De igaz-e az is, hogy az egyes emberi lelkek karácsonya is többször visszatér?

Igaz. Mert az ember véges, Isten pedig végtelen. Mikor azt gondolnánk, hogy befogadtuk Őt, hamarosan szembesülünk vele, hogy a mi szűk világunkba, a mi beárnyékolt, homályos barlangunkban nincs elég hely neki. Ha ezen megrendülünk, akkor neki is látunk rendet tenni.

Egy idő után pedig rájövünk, hogy az egész folyamat sem a mi kezünkben van. Rájövünk, hogy nem saját erőfeszítésünk, hogy újabb és újabb személyes karácsonyokat ünnepelhetünk, hanem mindez kegyelem.

Kegyelemben gazdag karácsonyt kívánok minden Olvasómnak!

Íme, a karácsonyi evangélium!

Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be.

Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.

És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.

Jn 1,1-18 röv.: Jn 1,1-5.9-14