Az Apostolok cselekedeteiből vett mai részletben Pál apostol ezt is mondja: „De elmúlt már az az idő, melyben Isten elnézte a vele kapcsolatos tudatlanságotokat, mert az emberek tudomására hozta, hogy mindenhol mindenkinek meg kell térnie.” Ez a mondat lassan 2000 éve hangzott el, de „az az” idő, amit említett a mi időnk is. Sőt! A mi időnk igazán.

evangélium

Forrás: Mateus Campos Felipe az Unsplash-ról.

A tömegtájékoztatás világában

A mai ember a tömegtájékoztatás réven éljen bár bárhol a világon hírt kap Jézusról. Találkozik keresztényekkel. Tudja, hogy az alapvető tanításunk annyi, hogy Jézus az Isten Fia és megváltott bennünket. Mondhatjuk akkor, hogy aki most nem követi Jézust, annak azt nem nézi el az Isten?

Akik rosszul hallottak róla

A tömegtájékoztatás legnagyobb gyengesége, hogy tömeges jellegű. Sokszor olyanok mutatják be rajta keresztül a kereszténységet, akik nem ismerik az evangéliumot, vagy nem örülnek az evangéliumot szeretőkkel együtt. Így aztán sokan vannak, akik rosszul hallanak a Szentháromságról és ezért nem hisznek benne. Ők azok, akik ismereteket szereznek, de nem kapnak tudást.

Aki rosszul beszélnek a kereszténységről

Azoknak azonban, akik tudatosan rosszat mondanak Jézusról, azoknak azt üzeni Jézus, hogy „jobb lenne, ha malomkövet kötnének a nyakukba”. Igen. Jézus nagyon ritkán beszél keményen, de aki kicsinyeket, azaz ismeretek hiányában levőket, megbotránkoztat, annak tényleg van bűne ebben.

Te kitől hallottál először Jézusról?

Íme, a mai szentlecke!

Mivel Pál ellenfelei újra fellázították a népet, a testvérek kísérőket adtak Pál apostol mellé, akik egészen Athénig vezették őt. Amikor a kísérők visszafordultak, Páltól azt az utasítást vitték Szilás és Timóteus számára, hogy minél előbb menjenek utána Athénba.

Amíg ott rájuk várakozott, egy alkalommal így beszélt az Areopáguszon, Athén főterén:

„Athéni férfiak! Látom, hogy minden szempontból nagyon vallásosak vagytok. Amint ugyanis körbejárva megtekintettem szentélyeiteket, olyan oltárra akadtam, amelyen ez a felírás állott: »Az ismeretlen istennek.« Azt hirdetem tehát nektek, akit ti ismeretlenül is tiszteltek.

A világot és minden benne lévő dolgot teremtő Isten nem lakik kézzel épített templomokban, mivel ő a mennynek és a földnek Ura. Semmiben sem szorul emberi kéz segítségére, hiszen ő ad mindenkinek életet, levegőt és mindent. Ő telepítette be az egy őstől származó emberiséggel az egész földet, és ő szabta meg ittlakásuk pontos idejét és határát. Azt akarta, hogy keressék az Istent, hogy rátaláljanak és elérjék, hiszen nincs messze egyikünktől sem. Benne élünk, mozgunk és vagyunk. Ahogy költőitek is mondják: »Az ő fiai vagyunk.«

Ha tehát az Isten fiai vagyunk, nem szabad azt gondolnunk, hogy az Isten emberi művészettel, emberi tervek szerint formált arany-, ezüst-, vagy kőszoborhoz hasonlít. De elmúlt már az az idő, melyben Isten elnézte a vele kapcsolatos tudatlanságotokat, mert az emberek tudomására hozta, hogy mindenhol mindenkinek meg kell térnie.

Kiválasztott ugyanis egy napot, amelyen igazságos ítéletet tart majd az egész világ felett egy arra rendelt férfi által, akiről mindenki előtt tanúbizonyságot tett azzal, hogy feltámasztotta őt a halálból.”

A halottak feltámadásának hallatára némelyek gúnyolódni kezdtek, mások meg azt mondták: „Erről majd még máskor is meghallgatunk téged.” Pál erre eltávozott közülük.

Néhányan mégis csatlakoztak hozzá, és hívők lettek. Köztük Areopagita Dénes, egy Damarisz nevű asszony és még mások is.

Ezek után Pál Athénből Korintusba távozott.

ApCsel 17,15.22-18,1