Miért több a kisebb?

Jézus utolsó beszédében elmondja tanítványainak, hogy az az egyik vágya, hogy ők úgy legyenek egy, ahogy ő maga egy az Atyával. Szerintem az, hogy nem egy hosszú kifejezést használ, tehát azt, hogy legyetek egységesek, illetve hogy a szöveget magyarba ültető fordító nem a hosszabb szót választja, azzal egy egységességnél lényegesen nagyobb valóságot hív elő. Ez itt már a misztérium, amiről Jézus beszél. Ez az egyik oka, amiért a kisebb, rövidebb szó több mint a hosszú szó. De miért csak az egyik ok.

Forrás: Thomas B. képe a Pixabay -ről.

Az Egy nagy betűvel

Platón, aki Kre. 427. és 347. között élt beszél a nagybetűs Egyről. Nála az Egy a minden kategóriát magába foglaló, végső valóság. Lényegében az Egy Isten. Lehet-e nála többet mondani? Miért több ennél az, hogy mi is legyünk egy, így kis betűvel? Azért nagyobb értékű a mi szempontunkból Istenről az, hogy egy a Fiúval, mert ebben benne van a Szentháromság titka. Az, hogy Isten három személy, akik egyek, de mégis önmagukat, a szeretetet adják folyamatosan egymásnak. Egymásnak. És ebben az átadásban és elfogadásban és elfogadottságban minden ember részesülhet. Ezért fényességesen világító szó ennek a szövegnek az egy szava, mely a platóni Egyre világít és megmutatja az Ő szépségét.

Azt javaslom, hogy ennyi bevezető után, kedves Olvasóm, most olvasd el Jézus utolsó beszédének ezt a részletét. Másképp fogod érezni utána magad.

Íme, a mai evangélium!

Szent Atyám, nemcsak tanítványaimért könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem.

Egy legyenek mindnyájan! Amint te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek ők is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyet nekem adtál, hogy egy legyenek, amint mi egy vagyunk: én őbennük, te énbennem, hogy így ők is teljesen egy legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél.

Atyám! Azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok s lássák dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mivel már a világ teremtése előtt szerettél engem.

Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s ők is megismerték, hogy te küldtél engem.

Megismertettem velük nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük legyen, és én is őbennük legyek.

Jn 17,20-26