A mai evangélium a házasság felbonthatatlanságáról szól. Jézus ragaszkodik ehhez az intézményhez. A katolikus egyházban is szeretnének ebben enyhítéseket adni a világi híveknek. Vannak azonban olyanok, akik úgy látják, hogy egy elvált és újra házasodott katolikus nincs abban a lelki állapotban, hogy áldozhasson. Erről rengeteg vita van, de én most nem ebben szeretnék állást foglalni. Akkor miről érdemes e szöveg kapcsán beszélni? Arról, ami Jézus utolsó három mondata.
Ki is a vénlány…
Vénlány az, aki nem házasodik. A nem házasodókról pedig a mai szentírási részletben ezt olvassuk: „Nem mindenki tudja ezt felfogni, hanem csak az, akinek Isten megadja. Mert van, aki úgy született, hogy alkalmatlan a házasságra, és van, akit az emberek tettek ilyenné, de van, aki a mennyek országáért önként lemond róla. Aki fel tudja fogni, fogja fel!”.
Ez így azt jelenti, hogy lehetnek legények és öreg legények, akik azért nem házasodnak, mert képtelenek a házaséletre, vannak sajnos olyanok, akiket fizikailag bántalmaznak, hogy képtelenek legyenek a házas életre, és vannak, akik önként mondanak le róla. Ebbe a harmadik kategóriába szokták sorolni a szerzeteseket, a papokat és az apácákat. Én ide tartozónak érzek azonban többeket, akik sosem mennek férjhez. De őket csak akkor, ha leendő, de soha el nem jött házastársuk számára tartják mindenüket. Aki nem megy férjhez, de nős férfiakat „hódít el” a feleségüktől, az nem tartozik a családról önként lemondók közé, hanem bűnt követ el.
Nehéz szavak
Tudom, kemény beszéd ez, de higgyétek el, Isten a gyermekeket védi a házasság védelmekor. A vénlányok pedig tudnak nagyon hasznosak lenni a közösségek számára, mert függetlenségük, ha meleg szívvel párosul, lehetővé teszi, hogy sok családosnak segítsenek. Ezért kérek megértést számukra, bár tudom, hogy ezt nehéz megérteni. Neked segített már egyedülálló ismerősöd?
Íme, a mai evangélium!
Egy alkalommal a farizeusok próbára akarták tenni Jézust. Megkérdezték tőle: „Szabad-e a férfinak bármilyen okból elbocsátania a feleségét?” Jézus ezt felelte: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette az embert, és azt mondta: »A férfi ezért elhagyja atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek? Így már nem ketten vannak, hanem csak egy test.« Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza.”
A farizeusok azonban erősködtek: „Miért írta hát elő Mózes, hogy válólevelet kell kiállítani, és úgy kell elbocsátani a feleséget?” Jézus kijelentette: „Mózes a keményszívűségetek miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de kezdetben nem így volt. Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét – hacsak nem a paráznasága miatt – és mást vesz el, házasságtörést követ el.”
Erre a tanítványok megjegyezték: „Ha így áll a dolog férj és feleség között, akkor nem érdemes megházasodni.” Jézus így válaszolt: „Nem mindenki tudja ezt felfogni, hanem csak az, akinek Isten megadja. Mert van, aki úgy született, hogy alkalmatlan a házasságra, és van, akit az emberek tettek ilyenné, de van, aki a mennyek országáért önként lemond róla. Aki fel tudja fogni, fogja fel!”
Mt 19,3-12
Utolsó kommentek