A mai szentleckében arról olvasunk, hogy Szent Pál apostol fogadalom miatt levágta a haját. A szerző azonban nem írja meg, hogy miért, milyen fogadalom miatt. Vajon miért nem?

Forrás: Robert Cheaib képe a Pixabay -ről.

Nem minden fogadalom nyilvános

Sokan teszünk „fogadalmat” Istennek. Ha ez történik vagy, ha az, akkor mi majd egy hétig nem eszünk édességet, vagy egy hónapig nem gyújtunk rá. Jó, ha tudjuk saját „fogadalmunkról”, hogy ez így, ilyen formában inkább csak ígéret. Fogadalom az egyházi gyakorlat szerint egy elöljáró vagy egy lelki vezető pap kezébe letett, nagy jelentőségű ügyben hozott elhatározás.

Ilyen lehet, hogy egy életre elkötelezi magát valaki Jézus követésére. Igaz, ezt megtesszük keresztségünkkor is, de legtöbben ekkor nem is mi tesszük, mert csecsemők vagyunk, hanem a keresztszüleink, így egy felnőttkori nagy átadásnak értelme és lelki fejlődésünkben helye lehet.

Ezek az ígéretek és fogadalmak azonban nem tartoznak a nyilvánosságra. Ez nem jelenti azt, hogy nem kell őket komolyan venni, de nem járnak egyházjogi következményekkel. A szerzetesi fogadalom viszont más.

A szerzetesek is fogadalmat tesznek

A szerzetesek arra tesznek fogadalmat, hogy a rendalapító szellemében megírt regulát egész életükben megtartják és szegények, tiszták és engedelmesek lesznek egész további szerzetesi életükben. Ha ezt a fogadalmat megszegik, akkor nem járulhatnak a továbbiakban szentségekhez, legalábbis addig, amíg vissza nem térnek a rendbe.

A szerzetesi fogadalmak normális esetben nyilvánosak. Ezek az „igazi” fogadalmak.

De térjünk vissza a mai szentleckéhez!

Az Apostolok cselekedeteinek szerzője nem árulja el, hogy mire tett fogadalmat Szent Pál apostol. Lényeges ez? Nem tudom, mire tehetett. Talán arra, hogyha másfél évig háborítatlanul működhet… Nem tudjuk. De nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy valamilyen értelemben „rútságot” is vállalt Isten ügyéért. Te vállalnád, hogy csúnya legyél, csak tartozhass Istenhez? Igen? Akkor nem kell elmagyráznom jobban, hogy mire szoktunk fogadalmat tenni.

Íme, a mai szentlecke!

Pál apostolt az Úr bátorítja, hogy Korintusban sok hívet fog szerezni.

Amikor Pál apostol Korintusban tartózkodott, egy éjjel látomásban az Úr így szólt hozzá:

„Ne félj, hanem beszélj, és ne hallgass, mert én veled vagyok. Senki sem fog hozzád nyúlni vagy ártani neked, nagyszámú népem lakik ugyanis ebben a városban.” Ott maradt tehát másfél évig, és ezalatt hirdette náluk az Isten igéjét. Amikor Gallió volt Ahája helytartója, a zsidók egy emberként Pálra támadtak, és a törvényszék elé hurcolták, és így vádolták: „Ez itt arra próbálja rábeszélni az embereket, hogy Mózes törvényével ellenkező módon tiszteljék az Istent.” Pál már éppen szólásra nyitotta ajkát, amikor Gallió a zsidókhoz fordult: „Emberek! Ha csakugyan valami törvénytelenségről vagy gaztettről volna szó, akkor meghallgatnálak benneteket türelemmel. Ha azonban valamely tanítással, személlyel vagy vallási törvényeitekkel kapcsolatban vetődik fel vitás kérdés, azt intézzétek el ti magatok! Ilyesmiben én nem akarok bíró lenni.” Ezzel elkergette őket a törvényszék elől.

Erre mindannyian nekiestek Szósztenésznek, a zsinagóga elöljárójának, és ütlegelni kezdték a törvényszék előtt. De Gallió mit sem törődött vele.

Pál még jó ideig Korintusban maradt, azután búcsút vett a testvérektől. Priszcilla és Akvilász társaságában áthajózott Szíriába. Előbb azonban Kenkreában lenyíratta a haját, mert fogadalmat tett.

ApCsel 18,9-18