Mostantól minden ország püspöki kara rendelkezhet arról, hogy a Miatyánknak a következő sorát átírja vagy sem. „és ne vígy minket kísértésbe,…”. Az egész imádság megtalálható a mai evangéliumban. Jézus tanította nekünk. Mint ismeretes, a Miatyánk egy dicsőítő sor után, kérések sorozata, melyből mindegyikkel Istent kérjük valamire. Így, a Mi Atyánkat kérjük arra, hogy ne vigyen minket a kísértésbe. De miért kellene ezt a sort átírni?

Forrás: Selling of my photos with StockAgencies is not permitted képe a Pixabay -ről.

Az átírók álláspontja

Azt mondják, akik ez ügyben Ferenc pápával tartanak, hogy mivel a teológusok szerint nem Isten visz a kísértésbe, hanem Isten csak megengedi, hogy kísértések érjenek, ezért a vinni szó rosszul fejezi ki a teológiai valóságot. Ezért át kell írni a Miatyánkot úgy, hogy „Ne engedj minket kísértésbe esni!”.

Az én véleményem

Szerintem ilyen alapon a Szentírás minden harmincadik szavát átírhatnánk. A Miatyánkban az is benne van, hogy „bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” Ha ezt a mondatot szó szerint vesszük, akkor azt jelentené, hogy Isten is úgy, olyan mértékig, olyan lelkülettel, olyan gyorsasággal bocsásson meg, ahogy mi emberek: miképpen mi. De ezt a sort sem kell megváltoztatni. Miért?

Fontos tudni két dolgot. Az egyik, hogy az emberi nyelv semmilyen mennyei igazságot nem tud halál pontosan kifejezni. „Isten útjai magasabbak a mi útjainknál”, ahogy Izajás prófétánál olvassuk: „Igen, amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, az én gondolataim – a ti gondolataitoknál.” Ez egy hatalmas mondat itt. Egy gyönyörű kép. Az emberi beszéd gondolatközlés. Izajás is képben mondja el azt, amit mi emberek megtapasztalunk: nem tudunk a világ egyetlen nyelvén sem kifejezni mindent pontosan úgy, ahogy azt Isten fejezi ki. A nyelv csodálatos adomány, de vannak korlátai.

A másik dolog, amit fontos tudni, hogy a Biblia irodalmi alkotás. Mikor a Miatyánkot mondjuk, idézünk egy gyönyörű műből. Azért, mert Arany János egy olyan szót használ a versében, amit a mai fiatalok nem értenek, azért még szó szerint idézzük, mert nem írjük fölül a költő akaratát.

Miért éppen ma mondom ezt?

Mert a mai evangélium a Miatyánk imádságának megtanítását mondja el.

Íme, a mai evangélium!

Az imádságban pedig ne fecsegjetek, mint a pogányok, akik úgy gondolják, hogy a bőbeszédűségükért nyernek meghallgatást. Ne hasonlítsatok tehát hozzájuk; mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek őt. Ezért ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe; de szabadíts meg a Gonosztól. Mert ha megbocsátjátok az embereknek botlásaikat, nektek is meg fog bocsátani mennyei Atyátok. De ha nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem fogja megbocsátani nektek a ti botlásaitokat.

Mt 6,7-15