Miért ne beszélhetne? De nem mindegy, mikor, kivel, hogyan? Jézus is beszélt sokszor magáról és az emberek szívesen hallgatták. A mai napi evangélium is erről tanúskodik. De vegyünk észre valamit azokból a önközlésekből, melyeket Jézus tett.
Forrás: engin akyurt fotója az Unsplash-ról
A jövőre gondolt
Jézusnak úgy kellett beszélnie, hogy tanításai egyszer majd egy jól szervezett egyház tanításának alapjai lesznek. Az egyházak tanítása pedig az Istenről szól. Ha ő azt szerette volna, hogy segítsen az embereknek hinni Istenben, akkor magáról is kellett beszélnie. Ezért vetett föl sokszor olyan problémákat, mint amilyenről a mai evangélium szól. De mit jelent ez az egyszerű hívek számára? Hogyan lehet ez példa nekünk?
A cél a fontos
Ha magunkról beszélünk, akkor az a kérdés, hogy mi vele a célunk. Dicsekedni nem keresztényi. Méltósággal megnyilvánulni viszont lehet keresztényi. A lényeg, hogy ne csevegjünk. És jól válasszuk meg, hogy kinek beszélünk önmagunkról.
Istent érdekli a sorsunk
A legjobb választás, ha a napunkban történteket Istennel beszéljük meg esténként. Ő mindent látott, de szereti tőlünk is hallani. Isten szereti az embereket. Téged is szeret. Mikor beszéltél vele utoljára magadról?
Íme, a mai evangélium!
Amikor Jézus egy alkalommal a templomban tanított, ezt a kérdést vetette fel:
„Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Messiás Dávidnak a fia? Hiszen maga Dávid mondja a Szentlélek által: Így szól az Úr az én Uramhoz:
»Jobbom felől foglalj helyet, míg lábaid alá vetem ellenségeidet.«
Ha tehát maga Dávid a Messiást Urának nevezi, akkor hogyan lehet az ő fia?”
A nagy népsokaság szívesen hallgatta Jézust.
Mk 12,35-37
Utolsó kommentek