A mai evangélium egyetlen mondatáról szeretnék írni. Ez a szöveg végén található. „Ő azonban inkább egy magányos helyre vonult vissza, hogy imádkozzék.” Aki ezt a mondatot figyelmesen elolvassa, az gondolhatja, hogy itt a válasz a címben föltett kérdésre. Jézus azért kereste a magányt, hogy imádkozhasson. De miért volt szüksége egy „valóságos Istennek, a valóságos Istentől”, hogy imádkozzon?
Jézus valóságos ember is volt
Jézusról mindenki azt gondolja, hogy neki könnyű volt hinni, hiszen Isten volt és mindent tudott. Jézus tudásának formáiról dogma szól. Ennek egyik része, hogy Jézusnak volt olyan tudása, amit ugyanúgy sajátított el, mint minden más ember. Így tanult gyermek korában járni és beszélni, írni és olvasni, meg számolni stb.
És volt a tudásának egy másik része, amelyet az Atyával folytatott közvetlen párbeszédből kapott. Az Atyával folytatott közvetlen párbeszéd pedig az ima. Ebben a párbeszédben rettentő súlyú dolgokat tudott meg a Megváltó.
Hogy mi készül ellene…
Azt, hogy Ő a Fölkent, a Megváltó Jézus elég fiatalon megtudta, de hogy ehhez meg kell halnia, arra csak fokozatosan jött rá. Rá kellett jönnie, hogy az életére fognak törni. Rá kellett jönnie, hogy mi készül ellene. És akinek ilyen nehéz gondolatai vannak, annak nagyon fontos a magány, mert akkor tud fölkészülni a szenvedésre.
A szentek is sokat imádkoznak
Minden szent jut olyan módon tudáshoz, mint Jézus: imában. Ezért a szentek is sokszor keresik a magányt. Mi szeretjük, ha a szentek az emberekkel foglalkoznak: gyógyítanak, tanítanak, prédikálnak. De ne feledjük, hogy ha nem hagyjuk őket imádkozni, akkor nem tudják hivatásukat ellátni.
Kalkuttai Teréz anya is nagyon sokat imádkozott. Vasárnap pedig nem vett fel újabb haldoklót vagy szegényt a gondozottjai közé és nem osztott ingyen ebédet. Mert a vasárnapot Istennek szentelte. Mikor megkérdezték tőle, hogy miért nem ad ételt vasárnap, hogy mi lesz azokkal, akik vasárnap segítségre szorultak, akkor nagyjából azt válaszolta, hogy azok az elesettek más elesettjei.
Utolsó kommentek