Isten mindig mindenkit meghallgat. Mindig figyel ránk. És mégsem történik meg minden, amit kérünk tőle. A mai evangéliumból megtudjuk, hogy Jézusnak viszont minden kérését teljesítette az Atya. Miért volt ez így?

Forrás: Jenny Friedrichs képe a Pixabay -ről.

Nem azért, mert magával nem lehet ellentmondásban

Isten nem azért teljesítette Jézus minden kérését, mert Jézus Isten Második Személye a Szentháromságban, hanem azért, ahogy emberi küldetését teljesítette. Ha egy ember önmagában is képes lenne arra, amire Jézus, akkor őt is mindig meghallgatná Isten.

Milyen embert hallgat meg Isten?

Kit hallgat meg Isten mindig? Azt, aki Őt is mindig meghallgatja. Ki tudja meghallgatni mindig? Aki tud neki időt adni, és aki hallgat is rá, és aki hálát ad az Istennek minden meghallgatásért. Magas léc? Magas. Ha eddig nem sikerült, itt a nagyböjt, olyan szent idő, amiben mindent újra kezdhetünk: a belső csendteremtést is. Egy próbát megér…

Íme, a mai evangélium!

Lázár testvérei megüzenték Jézusnak: „Uram, nézd, beteg, akit szeretsz!” Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: „Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségére fog szolgálni, hogy az Isten Fia megdicsőüljön.”

Jézus szerette őket: Mártát, Máriát és Lázárt. Amikor tehát meghallotta, hogy Lázár beteg, két napig ott időzött még, ahol volt, aztán így szólt a tanítványokhoz: „Menjünk el ismét Judeába!”

Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban feküdt.

Amint Márta meghallotta, hogy Jézus jön, eléje sietett, míg Mária otthon maradt. Márta így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem! De tudom, hogy most is, bármit kérsz Istentől, megadja neked.” Jézus ezt felelte neki: „Testvéred fel fog támadni.” Erre Márta így szólt: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.”

Jézus folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is hal, élni fog. Mindaz, aki él és hisz énbennem, az nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” Márta ezt válaszolta neki: „Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön!”

Jézus a lelke mélyéig megrendült és megindult. Megkérdezt: „Hova temettétek?” Azok így szóltak: ,jöjj, Uram, és lásd!” Ekkor Jézus könnyekre fakadt. Erre a zsidók megjegyezték: „Nézzétek, mennyire szerette őt!” Némelyek azonban így szóltak: „Ő, aki visszaadta a vak látását, nem akadályozhatta volna meg, hogy meghaljon?”

Jézus pedig, még mindig mélyen megrendülve a sírhoz ment, amely egy kővel elzárt barlang volt. Jézus így szólt: „Vegyétek el a követ!” Márta, az elhunyt testvére megjegyezte: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.” Jézus ezt válaszolta neki: „Mondtam már neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét!” Elvették tehát a követ. Jézus az égre emelte szemét, és így szólt: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én ugyan tudom, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló nép miatt mondom, hogy higgyék: te küldöttél engem!”

E szavak után Jézus hangos szóval kiáltotta: „Lázár, jöjj ki!” A halott azonnal kijött, kezén és lábán a rátekert leplekkel, arcán pedig a kendővel, amelyet fejére csavartak. Jézus megparancsolta: „Oldjátok föl, hogy járni tudjon!”

A zsidók közül, akik Máriához jöttek, sokan hittek Jézusban, miután látták, amit cselekedett.

Jn 11,1-45 rövidebb: Jn 11,3-7.17.20-27.33b-45