A mai szentleckében Pál arról is beszél, hogy a Szentlélek kézrátétele révén él Timóteusban. Az emberben fölmerül a kérdés, hogy miért van szükség arra, hogy a kegyelmet emberi mozdulatokhoz kötve közvetítse…? Igen, ki is közvetít? Egy ember. Igen, fontos. Isten kegyelme gyakran közvetítőkön keresztül jut az emberhez. A közvetítés módja ezért emberi léptékű, az embernek, mint test és lélek együttesének szól. Ezért emberi vonatkozásai vannak a kegyelem áradásának. Ezt eddig értjük, de van azért még egy kérdés. Miért nem csak szavak közvetítik a kegyelmet?

Forrás: StockSnap képe a Pixabay -ről.

Miért nem elegendők a szavak?

Mert emberek vagyunk. Jézus megmosta a tanítványok lábát, akik így átélhették azt, amit Jézus mondott: hogy barátai vagyunk, és hogy aki első akar lenni, legyen mindenki szolgája. A testünkkel végbevitt jelzések a másik ember számára sokkal többet jelenthetnek, mint a szavak. Mivel jelek, így az ember tapasztalatihoz, a személy, a psziché olyan részeihez szólnak, ahová az emberi beszéd már nem juthat el.

Nyilván van szentségtani magyarázat is

A szentségekről szokták tanítani a hittanórákon, hogy jelek. A jeleknek pedig mindig van egy látványosság természetük. A teológia erről biztosan sokkal többet mond, mint amit itt én elmondtam, mint amit tudok. De biztos, hogy amit eddig mondtam, az nem ellentétes a katekizmus egyetlen sorával sem. Én csak azt akartam jelezni, hogy az embersorssal sorsát egybefűző Isten mozdulatok, gesztusok, emberi érintések rejtekében is megjelenhet. Nem csak pedagógus, hanem mindenki legjobb barátja. Te örülsz ennek?

Íme, a mai szentlecke!

Pál, Isten akaratából a Krisztus Jézusban való élet ígérete szerint Krisztus Jézus apostola, (üdvözletét küldi) Timóteusnak, szeretett fiának!

Kegyelem, irgalom és béke az Atyaistentől és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól!

Hálát adok Istennek – akinek őseimhez hasonlóan tiszta lelkiismerettel szolgálok –, amikor imádságaimban éjjel-nappal szüntelenül megemlékezem rólad.

Figyelmeztetlek, éleszd fel magadban Isten kegyelmét, amely kézföltételem folytán benned él. Hiszen Isten nem a csüggedtség, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk. Ne szégyellj hát tanúságot tenni Urunk mellett, és engem se szégyellj, aki érte fogoly vagyok. Ehelyett vállald az evangéliumért a szenvedéseket velem együtt, bízva az Isten erejében.

Ő megmentett és szent hivatásra hívott meg minket, nem tetteink alapján, hanem saját elhatározása és kegyelme szerint, amelyet örök idők előtt adott nekünk Krisztus Jézusban. Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki a halált legyőzte, az életet és a halhatatlanságot pedig felragyogtatta az evangélium által.

Ennek lettem hírnöke, apostola és tanítója. Emiatt szenvedem a fogságot is, de nem szégyenkezem, mert tudom, kinek hittem, és biztos vagyok abban, hogy ő meg tudja őrizni rábízott kincsemet addig a napig, amíg el nem jön.

2Tim 1,1-3.6-12