A mai szentmisei olvasmány Jónás könyvéből a boldog végkifejlet. A ninveiek bűnbánatot tartanak, és az Úr megbocsát nekik. De miért haragudott meg az Úr Ninivére?

Mi minden történt Ninivében?

Ugyan az történt Ninivében, ami Szodomában és Gomorrában. Sokan mondják, hogy nem is biztos, hogy Szodoma és Gomorra létezett. De ez nem is lényeges. Mindenestre Júdás apostol (nem az áruló, a karióti Júdás, hanem Júdás Tádé) ezeket írja levelében, mely levél a Szentírásban található: „Ugyanígy Szodoma és Gomorra, valamint a szomszédos városok, amelyek hozzájuk hasonlóan kicsapongó életet éltek, és természetellenes gyönyöröket hajhásztak, intő példák a számunkra: az örök tűz lett a büntetésük.” Júd 1,7  

Nos, ehhez nincs mit sokat hozzátenni. Mindenki érti. Ez az a legalacsonyabb szint, amiről azt hittük, talán Júdás Tádé apostol is azt gondolta, hogy nincs lejjebb…

bűn kegyelem

Forrás: Gerd Altmann képe a Pixabay -en.

Ha korunkban jönne el Jónás próféta

Ha a mai világban is vannak, akik a természetest megkérdőjelező tanaikkal mérgezik a világot, akkor miért nem küldi el Isten korunk Jónását? Miért? Mert Jézusban már mindent elmondott nekünk. Emlékezzünk csak a két Lázárról szóló példabeszédre! A gazdag Lázár gonoszsága miatt a halála után a pokolba kerül és kéri a mennyben élő Ábrahámot, hogy támasszon föl valakit a halottak közül, hogy a testvérei a jelenségtől megrendülve jóvá váljanak. Ebbe a beszélgetésbe érdemes bele is hallgatni. Ábrahámot halljuk először: „Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. De az erősködött: Nem hallgatnak, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy el valaki, bűnbánatot tartanak. Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, ha a halottak közül támad fel valaki, annak sem hisznek.” Lk 16, 29-31

A mai helyzetre lefordítva: Ha Jézusra sem hallgatnak, akkor ugyan miért hinnének egy prófétának.

Nem vagyok pesszimista

Látom azt a rengeteg „természetellenességet”, amivel a világ tele van. De átérzem Pál apostol bíztatását, hogy ahol elhatalmasodik a bűn, ott túlárad a szeretet. Ennek lesz a mi korunk tanúja.

Íme, a mai olvasmány!

Ekkor ismét szólt az Úr Jónáshoz, s ezt mondta: ,,Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd ott a szózatot, amelyet majd mondok neked.'' Felkelt erre Jónás és elment Ninivébe az Úr szava szerint. Ninive háromnapi járóföldre terjedő nagy városa volt Istennek. Alighogy bement Jónás a városba, egynapi járásnyira, nagy hangon hirdette: ,,Még negyven nap, és Ninive elpusztul!'' Ninive lakói hittek Istenben és böjtöt hirdettek, és nagyjaik, kicsinyeik egyaránt szőrruhát öltöttek. És amikor a beszéd Ninive királyához eljutott, ő felkelt trónjáról, letette palástját, szőrruhába öltözött és hamuba ült. És közhírré tétette és megparancsolta Ninivében: ,,A királynak és főembereinek rendeletére! Se ember, se állat, se marha, se juh ne egyék és ne legeljen, és vizet se igyék! Öltsön szőrruhát ember és állat, és kiáltson nagy szóval az Úrhoz, és térjen meg mindenki gonosz útjáról és az istentelenségből, ami kezéhez tapad. Ki tudja, hátha visszafordul és megbocsát az Úr, és lelohad haragjának tüze, és nem veszünk el?'' Mikor látta Isten az ő cselekedeteiket, hogy megtértek gonosz útjukról, megbánta Isten a rosszat, amelyről azt mondta, hogy rájuk hozza, és nem hozta rájuk.

Jón 3,1-10