A mai nap a Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Szívének ünnepe. A mai evangéliumi részlet utolsó mondata pedig ez: „Szavait anyja mind megőrizte szívében.” Miért a szívében, miért nem az elméjében az emlékei között?

Forrás: Dorothée QUENNESSON képe a Pixabay -ről.

Szómagyarázat

Amikor hittant tanulnak a gyerekek, akkor 10 éves kor körül elmagyarázzák: a szív a Bibliában az énnek felel meg, az ember személye lényegének. Több mint az én, más, mint a lélek. A szív az ember lényének központja. Nem csupán érzelmek központja, de az is.

Mi magyarok néha mondjuk, hogy szíven ütött bennünket valami. Akkor gondolunk arra, hogy attól a valamitől érzelmek keletkeztek bennünk. Azt is mondjuk időnként, hogy valaki megmelengette a szívünket.

Ha valamit az ember kívülről betéve tud, akkor azt megtanulja. Az angolok és a franciák is nagyjából úgy fejezik ezt ki, hogy az adott szöveget „szívük szerint tudják”.

Ezekből látjuk, hogy a szív emlegetésekor nagyon sokszor a lelkünkre, az énünkre asszociálunk. De van itt még valami, ami miatt Mária a szívébe és nem az agyába véste, amit Jézustól hallott.

Értelem-magyarázat

Az észbe vésett gondolatokra emlékezünk. Tudásként tároljuk. A szívbe vésett emlékekhez valahogy viszonyulunk. Azzal együtt hordozzuk a gondolatokat, valakinek a szavait, ahogy érzünk az illető iránt. Kinyitjuk neki a szívünket és így értejük meg azt is, amit az elmondottak nem kimondva tartalmaznak. Vagyis Mária azért véste szívébe Fia gondolatait, mert mint anya, megrökönyödött, mint az Isten Anyja pedig csodálkozásba, ámulatba esett.

Te kinek a szavát vésted a szívedbe?

Íme, a mai evangélium!

Jézus szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor Jézus tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint. Az ünnepnapok elteltével hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt anélkül, hogy szülei észrevették volna. Abban a hitben, hogy az úti társaságban van, már egy napig mentek, amikor keresni kezdték a rokonok és ismerősök között. Mivel nem találták, visszafordultak Jeruzsálembe, hogy ott keressék.

Három nap múlva találtak rá a templomban, amint a tanítók közt ült, hallgatta és kérdezgette őket. Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és feleletein. Amikor a szülei meglátták őt, nagyon meglepődtek.

Anyja így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Lásd, atyád és én bánkódva kerestünk téged.”

Ő azt felelte: „Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?”

Ám ők nem értették mit akar ezzel mondani.

Akkor hazatért velük Názáretbe, és engedelmes volt nekik. Szavait anyja mind megőrizte szívében.

Lk 2,41-51a