Jézus legközelebbi tanítványai akkor értették meg az írásokat, amikor Jézus megnyitotta értelmüket. Mit jelent ez a képes beszéd? Miért az értelmüket kellett megnyitni, miért nem a szívüket? Milyen írásokról van szó? Mindezek a kérdések joggal merülnek föl a mai evangéliumi részletben olvasottak alapján. De az is fölmerülhet, hogy akkor, aki ateista, annak nem nyitja föl az értelmét az Isten? A dolog ennél bonyolultabb. Nehéz is röviden elmondani, viszont hosszan meg értelmetlen.

Biblia

Forrás: Priscilla Du Preez fotója az Unsplash-ról.

Az ószövetségi írások új fénybe kerültek

Jézus itt azt érte el, hogy az első tanítványai elismerjék neki, amit a názáreti zsinagóga népe nem ismert el, vagyis hogy rá vonatkoznak a prófétáknak a Messiásról szóló jövendölései. Rájöttek. Nagy ahá-élmény volt. Egy igazi csoda. Ha képpel kellene megértetnem, akkor olyan, mint amikor egy több módon látható rajzon az első látásra kapott kép után meglátjuk a második látásra látható képet is. Vagy olyan, mint amikor hallgatjuk valakinek a véleményét és azt hisszük róla, hogy ellenséges, majd rájövünk, hogy egyáltalán nem az. Ezek után újrahallgatjuk, amit az elején mondott és egész mást értünk meg belőle.

Ezzel, tehát, válaszoltam arra a kérdésre, hogy hogyan nyitotta meg a legközelebbi tanítványok, az apostolok értelmét Jézus. Megpróbáltam megvilágítani a csodát hasonlatokkal. Még arról is szólnék egy szót, hogy miért nem a szívüket nyitotta meg. Egyrészt, a szívük tele volt örömmel és félelemmel. Másrészt szerették már Jézust. Harmadrészt az írások megértése intellektuális művelet is. És itt érkeztünk el a lényegi kérdéshez, hogy érthetik-e az írásokat az ateisták is.

Igen, igen, de…

Sokan úgy térnek meg, hogy tanulmányozzák az írásokat vagy egy színdarabban hallanak belőle részleteket és egyre jobban zavarja őket, hogy sok mindent nem értenek belőle és egyszer csak fölnyílik egy mondat, s mint a sírból egykor saját maga, elő lép a mondatból az élő Jézus egy gondolata. Valóságossá válik a leírt sor. Vagyis előfordulhat, hogy valaki ateistából hirtelen értővé válik. Ekkor döntés elé kerül. Ha ez a tanítás ilyen életközeli, ha ennyire összefügg benne minden mindennel, ha megértet velem valamit a saját életemből, akkor igaz az, hogy sugallmazott mű. És akkor tényleg él és valós személy a sugallmazó? Akkor van Isten?

Aki ezeknek a gondolatoknak a fölmerültén hívővé válik, az sok kísértésben ki fog tartani és hívő lesz: a szívét is ki fogja nyitni.

Aki ezek után nem nyitja ki a szívét, az marad értő ateista. Vagy lesz belőle egy Isten létét biztosan tudó, de szívét tőle elzáró, magát megjátszó lélek. Lelke rajta.

Íme, a mai evangélium!

Az (Emmauszból visszatért) tanítványok beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel (Jézust) a kenyértöréskor.

Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük (Jézus), és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: „Miért ijedtetek meg, és miért támad kétely a szívetekben? Nézzétek meg kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok, a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.” Ezután megmutatta nekik a kezét és a lábát.

De örömükben még mindig nem mertek hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: „Van itt valami ennivalótok?” Adtak neki egy darab sült halat. Fogta és a szemük láttára evett belőle.

Aztán így szólt hozzájuk: „Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak.” Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az írásokat.

Majd így folytatta: „Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek.”

Lk 24,35-48