Annyi mindenre használ a posztmodern kor eufemizmust, hogy az embernek már fel sem tűnik, hogy hogyan váltotta föl az öreg kifejezést az idős kifejezés majd a szép korú megjelölés. Lehet, hogy ez a gyakorlat majd a bibliafordításokba is beszüremkedik. Igen ám, de akkor a mai olvasmány utolsó mondatával meggyűlik a nyelvészek baja. Miért?

Forrás: Alexas_Fotos képe a Pixabay -ről.

Az öreg ember gazdagsága

Sokan panaszkodnak arra, hogy semmi szép nincs az öregségben. Mi, katolikusok ezt másképp látjuk. Mi úgy fogjuk föl, hogy az öregedés, közeledés. Közeledés a Mennyországba. Az igazi otthonunkba. Ez nem jelenti azt, hogy a földi dolgok szemlélése vagy a másokért tevékenykedés ne lenne örömünkre. Azt is elfogadjuk, ha fizikumunk megroppan, vagy ha már nem tudunk tanulni, ha küzdenünk kell saját magunk frissen tartásán. Nekünk is fáj, ami fáj. Nekünk is rossz, hogy rossz a látásunk és romlik a hallásunk. De!

Mit mond a Jób könyve az öregségről?

Jób jól élt és szépen élt, mégis nagy nyomorba került. Ott is hű maradt. Az Úr ezért adott a hosszú szenvedés után hosszú ideig tartó boldogságot és földi gazdagságot. A Jób könyve szerzője így összegezte mindezt: „Meglátta nemcsak gyermekeit, hanem negyedízig való unokáit is. Majd meghalt öregen, évekkel gazdagon megáldva.” Vagyis az öreg ember az, akit Isten évekkel gazdagon megáld. Van Isten áldásánál nagyobb ajándék?

Íme, a mai olvasmány!

Az Úr szavára Jób így válaszolt: „Most már tudom, hogy mindent megtehetsz, Uram, és hogy egyetlen gondolatunk sincs rejtve teelőtted.

Igazad van: »Ki az az oktalan, aki gondviselésedet értelmetlennek mondja?«

Valóban balgán szóltam én olyanról, ami meghaladja bölcsességemet.

Eddig csak szóbeszédből hallottam rólad, Uram, de most saját szememmel látom, hogy ki vagy. Korholom tehát önmagamat, és bánom bűneimet, porban és hamuban!”

Jób életének következő szakaszát az Úr még jobban megáldotta, mint a korábbit.

Lett neki hatezer tevéje, tizennégyezer juha, és ezer iga ökre, ezer szamara.

Született hét fia, és három lánya is: Jemima, Kasszia, Kerenhappuk.

Az egész földön nem volt három olyan szép leány, mint Jób leányai.

Jób örökrészt is adott nekik fiútestvéreik között.

Száznegyven évig élt még Jób ezek után.

Meglátta nemcsak gyermekeit, hanem negyedízig való unokáit is.

Majd meghalt öregen, évekkel gazdagon megáldva.

Jób 42,1-3.5-6.12-16