Az ortodoxa a hamisítatlan keresztény tanítás jelzője. A poszt kérdése tehát annyit tesz magyarul, mint „Mi lesz a sorsa a hamisítatlan keresztény tanításnak az interneten?”. Miért lenne más a sorsa, mint a nyilvánosság bármely más fórumán? Több okból. Ahhoz, hogy ezt megértsük, egy kis kalandot kell tennünk a kommunikáció történetében.

Forrás: Thanks for your Like • donations welcome képe a Pixabay -en.

A Gutengberg-galaxis és a nihil obstat intézménye

Mióta könyvnyomtatás létezik a katolikus egyház igyekezett kialakítani egy formát, amellyel megkülönbözteti az egyház által hitelesnek tartott hitbéli könyveket más könyvektől. Ezért létrehozta a könyvek „nihil obstat”, azaz a „semmi akadálya (a kinyomtatásnak)” intézményét. Ezt a minősítést egy ordinárius vagy egy püspök teheti meg. Sokan gondolják, hogy ez nyílt és gonosz cenzúra, pedig nem az. Az egyház is égetett könyveket, ami bűn. Szent II. János Pál pápa ezért a bűnért is bocsánatot kért. De a „nihil obstat” intézménye igazából a hívő emberek védelmére jött létre. A cél ugyanis az, hogy megmutassa az egyház, hogy egy vallási tárgyú könyvet egy magát katolikusnak valló hívő bizalommal olvashat-e vagy sem.

Tehát amíg a Gutenberg feltalálta nyomdákban készült az olvasott információk zöme, addig ez a jelölési módszer megfelelő is volt a könyvek esetében. De mi a helyzet az újságokkal?

Katolikus újságok és magazinok

Annak joga, hogy egy újság katolikusnak nevezheti-e magát vagy sem lényegében mindig is egy adott ország püspöki karának hatáskörébe tartozott. Ha valamelyik magát katolikusnak nevező lap súlyosan hibázott, valamilyen tévtanítást terjesztett, akkor az adott ország püspöki kara megtilthatta a vétkes lapnak a katolikus jelző használatát. Ezt azzal egészíthette ki, hogy nem engedte a templomokban árusítani a hibázó lapot. Vagy éppen engedte árusítani a lapot, de levetette róla a katolikus jelzőt.

Ez a rendszer átlátható és egyszerű volt, ámde jött a digitalizáció és az internet. Ettől fogva bárki nevezheti online kiadványát katolikusnak?

A domainnév védett, de a többi…

Mindenki tudja, hogy mi a domainnév. Az az internetes cím, amit egy böngészőbe bepötyögve eljutunk egy internetes felületre. Ilyen pl. a katolikus.hu . A domainneveket úgy tudja egy szervezet használatba venni, ha előzőleg egy nemzeti szervezeten keresztül regisztrálja. Ez a szervezet dönti el, hogy ki kaphatja meg az adott nevet és ki nem. Fő szabályként bárki bármilyen nevet regisztrálhat és utána használhat, amit előtte más eddig nem használt. Viszont! A regisztrálást végző szervezet bizonyos intézményneveket véd. Tehát nem regisztrálhatja azt a nevet, hogy orszaggyules.hu egyetlen szervezet sem, csak az országgyűlés. Ugyanakkor bárki regisztrálhatja azt a nevet, hogy orban.viktor.hu . (Ez utóbbi 2002-ben meg is történt. Más regisztrálta a miniszterelnök nevét, sok-sok formában és így Orbán Viktor úgy kapta meg, hogy a regisztrálóktól megvette a bejegyzés (regisztrálás) jogát.) De…

Ezen kívül mindent lehet

Az interneten bárki nevezheti Facebook-oldalát vagy blogját katolikusnak. Azon a blogon bármit írhat. Olyat is, ami egyáltalán nem katolikus. Mivel, hála Istennek, nincs cenzúra, így az egyháznak semmi lehetősége arra, hogy egyetlen blogot is megszüntethessen vagy felszólíthasson arra, hogy ne nevezze magát katolikusnak. Így bármilyen tanítás és bármilyen tévtanítás elterjedhet katolikus tanításnak címkézve. A hamis címkézés azonban ritka eset. Kisebb blogok lehetnek ilyenek, meg alig ismert Facebook-oldalak, Twitter-fiókok. Miért?

Aki katolikus újságként működtet egy blogot…

Aki katolikus újságként működtet egy blogot, az előbb-utóbb kénytelen megszólítani katolikus papokat. Ha egy pap úgy látja, hogy az adott blog tudatosan vagy éppen tudás hiányában olyat tanít vagy helyesel, amit az egyház ellenez, akkor nem nyilatkozik neki. Nem megy el a konferenciájukra, a hivatalos katolikus sajtó pedig vagy elhallgatja az ilyen blog létét vagy elmondja ellenérveit.

Ez a rendszer elég jó, de ez sem tökéletes arra, hogy megakadályozza tévtanok terjedését. Egyrészt, mert papok is vannak, akik több kérdésben nem értenek egyet az egyház tiszta tanításával, másrészt, mert vannak olyan csapatok, teamek, amelyek épp csak egy picit tanítanak mást itt, meg ott. Ezek a portálok így bekerülnek a keresztény és katolikus kommunikáció fő sodrába, és ember, azaz püspök legyen a talpán, aki meg tudja értetni a hívekkel, hogy egy adott „cuki” / „menő” / „zsinati szellemű” orgánum olvasása miért nem jó.

Akkor mi a mai napi válasz?

Az interneten sokat sérül a tiszta keresztény tanítás. Nehéz ellene védekezni. De ez nem jelenti azt, hogy ne internetezzünk, csak tudjuk, hogy mit miért olvasunk el.