A történelem nagy diktátorai mind a bűn rabjai voltak. Szabadságuk abban állt, hogy meg tudtak gyötörni és kínozni milliókat. Meg tudták téveszteni gyermekek milliárdjait. Ilyen értelemben egy keresztény ember sosem lesz „szabad”.

S míg rémtetteik az emberek felől nézve gyötrelmet jelentettek, a diktátorok felől nézve pótcselekvések voltak.

Forrás: A_Werdan képe a Pixabay -ről.

A jó tett az igazi tett

A diktátorok lelki világát másik diktatúrák nagyokosai szokták kutatni. Mire jutnak lélekelemzéseikkel? Történelemkönyveikkel? És kik és mire használják megállapításaikat?

Mi, keresztények csak addig jutunk, hogy megállapítsuk azt, a lélek legmélyén levő hiányt, amely minden elnyomóból hiányzik. Ők úgy gondolhatják, hogy ez nem is hiányzik nekik. A hatalmas és a törpediktátorok legnagyobb baja, hogy nem tudnak szeretni. Persze, ők azt mondanák erre, hogy nem is akarnak. Mi pedig tudjuk, hogy minden tettük, amivel rombolnak, pótcselekvés: nem igazi tett. Az igazi tettek mind a jóra irányulnak, mert ezek vannak rokonságban a teremtéssel. De, hogy jön ez Jézus tanítványaihoz, akikhez Jézus a mai evangéliumban beszél?

Sztálin papnövendék volt

Az igazán gonoszokról nyugodtan feltételezhetjük, hogy visszautasították Istent. Tudták, hogy mi a jó és a rossz, és tudatosan választották a rosszat. De nem kell félnünk tőlük, mert csak a testet tudják megölni. Ha ők börtönbe vetnek és a kényszermunka rabságába kényszerítenek, mi akkor is szabadok leszünk, mert mi ismerjük és barátai vagyunk az egyetlen Igazságnak!

Íme, a mai evangélium!

Egy alkalommal Jézus a benne hívő zsidókhoz fordult, és ezt mondta nekik: „Ha megmaradtok tanításomban, akkor lesztek igazán tanítványaim: megismeritek az igazságot, és az igazság majd szabaddá tesz benneteket.” Ők erre tiltakoztak: „Ábrahám leszármazottjai vagyunk, és soha senkinek sem szolgáltunk. Hogy mondhatod tehát azt, hogy: »Szabadok lesztek?«”

Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom nektek: mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga nem marad mindig ura házában, de a fiú ottmarad mindvégig. Ha viszont (Isten) Fia szabaddá tesz titeket, akkor valóban szabadok lesztek. Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok, mégis az életemre törtök, mert tanításom nem fog rajtatok. Én azt hirdetem nektek, amit Atyámnál láttam; ti ellenben azt teszitek, amit a ti atyátoktól hallottatok.”

Erre közbevágtak a zsidók: „A mi atyánk Ábrahám!” Jézus így folytatta: „Ha Ábrahám gyermekei vagytok, tegyétek is azt, amit Ábrahám tett! De ti az életemre törtök, bár azt az igazságot hirdetem, amit Istentől hallottam. Ábrahám ilyet nem tett. Ti azt teszitek, amit atyáitok tettek!” Ők azonban tovább erősködtek: „Mi nem vagyunk törvénytelen gyermekek, csak egy atyánk van: az Isten.”

Jézus azonban megállapította: „Ha Isten volna atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől vagyok, és tőle jöttem. Nem a magam nevében jöttem, hanem az Isten küldött engem.”

Jn 8,31-42