napivalasz

Mindannyian, akik átmentünk a megtérés folyamatán tudjuk, hogy ekkor olyanná váltunk, mint a gyerekek. De milyen szempontból? Őszinte, nem játszmázik, érdeklődik az igazság iránt, lelkes és ráhagyatkozik az Atyára. Ilyen a krisztusi értelemben vett gyermeki lelki ember. De maga fizeti a számláit. Igen. Aki Jézussal jár, az nem lustálkodik. Nem tartatja el magát másokkal. És a szerzetesek?

Forrás: PublicDomainPictures képe a Pixabay -ről.

Nem minden rend koldul

A szerzetesség alapját Európa nyugati felében Szent Benedek tette le. Ő azt mondta szerzeteseinek: Imádkozzál és dolgozzál! Ezt a legtöbb rend így is teszi. Vannak azonban rendek, melyeknek tagjai nem végeznek fizetését adó munkát. Ők adományokból élnek. Rájuk is szükség van. Ők is dolgoznak a maguk háztartásában, tartanak lelkigyakorlatokat és imádkoznak nagyon sok emberért. Rákjuk valóban nem igaz, hogy maguk fizetik a számláikat, de az igen, hogy megszámlálhatatlan lelki jót tesznek. De térjünk vissza a felnőttség-gyerekség kérdéshez!

A bérmáláskor nagykorú katolikusok leszünk

Ha a bérmálásról azt mondjuk, hogy felnőtt katolikusok leszünk általa, akkor nem megyünk szembe azzal a jézusi fölszólítással, hogy legyünk olyanok, mint a gyermekek? Nem megyünk szembe. Mert egy felnőtt ember tud utolsó lenni egy sorban. Tud háttérmunkákat vállalni. Tud várni. Tud lemondani. És tudja, hogy ezért nagy lehet a Mennyországban. Az egészet úgy is megközelíthetjük, hogy aki egyszerre tud lélekben gyermek és felelősség vállalásban felnőtt lenni, az a bölcs. A bölcsnél pedig nincs nagyobb világlátású, nemesebb viselkedésű ember. Hogy is hívták Salamont a próféták…

Íme, a mai evangélium!

A tanítványok egyszer ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Mit gondolsz, ki a legnagyobb a mennyek országában?”

Erre Jézus odahívott egy gyermeket, közéjük állította, és így szólt: „Bizony, mondom nektek: ha meg nem változtok, és nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát olyan kicsinnyé lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában. Aki pedig befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, az engem fogad be.

Vigyázzatok, meg ne vessetek egyet sem e kicsinyek közül! Mondom nektek: Angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát.

Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van, s egy elkóborol közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyoldalon, és nem megy-e, hogy megkeresse az eltévedtet? Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony, mondom nektek: Jobban örül annak, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek.

Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül.”

Mt 18,1-5.10.12-14