A nagyböjt nem edzőtábor, ahol terv szerint megtanuljuk a tűrőképességünk határait kitolni, a súlyunkat csökkenteni és az izmainkat erősíteni. A nagyböjtben a szívünket kell kitágítani, hogy ne az egész világ férjen bele, hanem az a valaki, aki közel van hozzánk térben és időben, de akitől egy világ választ el bennünket.

böjt szeretet

Forrás: Toa Heftiba fotója az Unsplash-ról.

Ne legyél kicsinyes!

A nagyböjti időre az egyház mindig ad olyan evangéliumi olvasmányokat, melyből az embertársaink iránti szeretet mikéntjére kapunk mintát. A mai evangéliumban egy érdekes történetet hallunk, melynek az az üzenete: Ne légy kicsinyes, bocsáss meg mindenkinek, egyoldalúan is.

Hogyan lehet annak megbocsátani, aki nem kéri

Nagyon nehéz annak megbocsátani, aki nem kéri. Különösen, ha titokban és rejtve vagy egyenesen jónak álcázva a rosszat fordult ellenünk, ártott nekünk. Ilyen esetekben arra kell gondolnunk, hogy Isten nekünk megbocsátott. Ha mi is megbocsátunk az nem egy egyszerű jó tett, amit Isten elvár tőlünk, hanem egy akkora csodálatos tett, amely valóban hasonlóvá tesz bennünket Istenhez.

A szívből való megbocsátás tehát a mi javunkat szolgálja. Olyan érzések keletkeznek bennünk, amelyek évekre erőt adnak. A legfőbb ezekből a szeretet átérzése, mikor megbocsátunk, akkor a szeretet átvérzik a szívünkön. Ezt leírni nem lehet, de megtapasztalni igen.

Hetvenszer hétszer

Sajnos a megbocsátásunk ellenére újabb és újabb bántások érnek bennünket. Péter azt gondolja, hogy azért a nagylelkűségnek is van egy határa. Jézus azonban azzal, hogy hetvenszer hétszerben „határozza meg a megbocsátások számát”, azt közli, hogy mindig, minden egyes ellenünk elkövetett bűnt meg kell bocsátanunk. Kár erről sokat beszélni, egy nagy levegőt kell venni és ki kell próbálni.

Íme, a mai evangélium!

Abban az időben Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer!

A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte és úgy kérlelte: »Légy türelmes irántam, mindent megfizetek!« Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: »Add meg, amivel tartozol!« Szolgatársa térdre hullott előtte és kérlelte: »Légy türelmes irántam, mindent megfizetek!« De ő nem engedett, hanem ment és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását. Szolgatársai látták a történteket. Elmentek és elbeszélték uruknak. Az úr akkor magához hívatta őt, és így szólt hozzá: »Te gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad?« És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik.

Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.”

Mt 18,21-35