A mai szentírási idézetek közül az olvasmányról jutott eszembe egy kérdés. Ha Isten hallgat ránk, emberekre, akkor arra is hajlandó, hogy megváltoztassa a tervét? Azért jutott ez eszembe, mert a mai olvasmányban a bálványimádó népen könyörül meg. Ezt Mózes kéri tőle, aki Ábrahámra, Izsákra és Jákobra hivatkozik.

Forrás: Alessandro7699 képe a Pixabay -ről.

Isten magán nem változtat

Isten terve mindig megvalósul. Isten terve, hogy az emberiség minden tagja üdvözüljön. Isten élete szeretet, és azt akarja, hogy mi emberek ebben részesüljünk. Ha ezt nagy figyelmeztetéssel tudja elérni, akkor úgy tesz. Ha valamit megígér, azt betartja. Ha Mózes „emlékezteti” Ábrahámmal kötött szövetségére, akkor látja, hogy Mózesben szeretet van népe iránt. Egynek jóságáért megkegyelmez mindenkinek. Akkor az is a tervében volt, hogy Mózes majd könyörög és szeretetéről tesz tanúságot? Ez egy kicsit hasonlatos a tegnap boncolgatott kérdéshez. Ott elmondtam az ember szabadságáról, hogy az az ember szabad, akinek megvan a képessége a jót választani. Mózes szabad és igaz ember egyszerre.

Nem antropomorf ez az egész fejtegetés?

De. Igen. Ez, amit eddig írtam, meglehetősen antropomorf. Olyan, mintha Isten nem Isten lenne, hanem egy nagyképességű ember. Pedig Isten nem egy szupermen, hanem Isten. Mégis meg lehet közelíteni emberi módon, csak vigyázni kell a határokra. Olyat nem érdemes állítani róla, ami csak az emberekre lehet igaz.

Hogy Isten megváltoztatja-e tervét…

Isten azon és akkor változtat, amin akar. De benne lehetett a tervében, hogy változtat, ha valakiben garanciát lát arra, hogy a nép a haragja „lecsillapodása” ellenére is hozzá vezeti majd az embereket. Mózesben, Ábrahámban, Izsákban és Jákobban ilyen embereket látott.

Ebből azt gondolnánk, hogy Isten egy algoritmust gyárt: ha ez lesz, akkor lesújtok a népre; ellenben, ha az lesz, akkor nem sújtok most le. De Isten nem számítástechnikus, nem algoritmusokat ír.

Akit érdekel az, hogy milyen Isten, az olvasson filozófiai istentannal (teodíceával) foglalkozó könyveket. Aki pedig hisz abban, hogy Isten meghallgatja az embereket, az váljon igaz emberré és kérje az Urat. Magyarán: imádkozzunk bátran, és higgyük el, ha nem is látszik, Isten meghallgat és mindent megad, ami az üdvösségünkhöz kell.

Íme, a mai olvasmány!

Amíg Mózes fent volt a Sínai-hegyen az Úrnál, a nép a völgyben bálványimádásra tért. Mózesnek akkor ezt parancsolta az Úr: „Indulj a völgybe, néped vétkezett, a nép, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről.

Hamar letért az útról, melyet mutattál neki: aranyborjút csinált magának, ezt imádja, sőt áldozatot is mutat be neki.

Azt mondogatja: »Ez a te istened, Izrael, aki kihozott téged Egyiptom földjéről.«” Mózeshez így beszélt tovább az Úr: „Látom már, hogy milyen keménynyakú ez a nép; engedd, hadd gerjedjen föl ellenük haragom, hogy eltöröljem őket, és téged tegyelek nagy nemzetté!” De Mózes így kérlelte Urát, Istenét: „Uram, miért gerjedne föl haragod néped ellen, amelyet nagy hatalommal és erős kézzel kivezettél Egyiptomból? Kérlek, ne mondhassák az egyiptomiak: »Csalárdul kivitte, hogy megölje a hegyekben, és eltörölje őket a föld színéről.«

Szűnjék meg haragod, és bocsásd meg néped gonoszságát! Emlékezzél Ábrahámra, Izsákra és Jákobra, a te szolgáidra, akiknek önmagadra megesküdve megígérted: »Megsokasítom ivadékodat, mint az ég csillagait, és az egész földet, amelyről szóltam, utódaidnak adom, hogy az övék legyen örökre!«”

Ezek után megengesztelődött az Úr, és nem hajtotta végre azt a büntetést, amelyet népe ellen elhatározott.

Kiv 32,7-14